Sárközi György: A halott katona
S most magasztos arccal, komor nyugalommal fekszik a csatatéren.
Im, az enyészet pántlikázza már szomorú rekrutáját.
Mely durva golyó osztá néked e zord parancsot?
Szólhat a trombita, lábad nem mozdul több rohamra.
Nincs már kék ég, sem felhő elborult szemeidnek.
S minden hangok, melegek, hidegek és fájdalmak.
Gőgös-magad vagy, az embereket elfeledted.
Füledbe túlvilági dobok peregnek.
Égi fényszórók vakítanak szemeidbe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir