Bartalis János: Reggel
Bartalis János: Reggel
Oh, reggel, köszöntlek!
De mért babonázod meg lelkem,
Mint az oláh asszony, hogy szép, ifju lányát szeressem?
Mért ejtesz rabul, hisz anélkül is szeretlek?
Mért jössz előmbe dal- és virágszekéren, hogy
elkáprázzék a szemem és ne tudjam, hogy szívem dobogását
csitítgassam-e, vagy ajkamra tegyem ujjam és hallgatva
roskadjak le előtted?
Mintha minden lomb integetne és megmozdulnának
a mezőknek füvei.
Mintha minden virág kibomlana és folyna az illat.
Úgy tetszik, mintha kezek nyúlnának ki
az ágak közül és csak téged tisztelnének
és csak neked bókolnának.
Úgy tetszik, mintha nyelve támadna minden porszemnek
És olyan új, sohanemhallott hangon szólni kezdenének,
hogy megáll gondolkozásomnak folyása az ámulattól és
hideg zsibbadás fut végig tagjaimban, mert
minden csak téged dicsér és minden csak neked áldoz.
Feltartózhatatlanul minden csak eléd siet,
hogy elsőnek hódoljon: csak én állok némán, mozdulatlan.
Feltartózhatatlanul minden csak ünnepet hirdet:
Csak én nem tudom ajkam szóra elhatározni:
Mert minden nyelv olyan nagyszerű
és minden igéjük olyan új.
Mert minden nyelv olyan szédületesen-szép és minden
szavak olyan vad boroszlán illat.
Mert minden nyelv annyira túlszárnyaló és annyira hatalmas,
hogy csak elveszni és beletörpülni tudok hangjuk árnyékába.
Mért indítsam tehát szólásra nyelvem?
És olyan kisértetiesen megdöbbentők, hogy
Csak szent némasággal roskadhassak le előttük és
hideg kezemmel megrészegült lelkem
mámorát takargassam.
De mért babonázod meg lelkem,
Mint az oláh asszony, hogy szép, ifju lányát szeressem?
Mért ejtesz rabul, hisz anélkül is szeretlek?
Mért jössz előmbe dal- és virágszekéren, hogy
elkáprázzék a szemem és ne tudjam, hogy szívem dobogását
csitítgassam-e, vagy ajkamra tegyem ujjam és hallgatva
roskadjak le előtted?
Mintha minden lomb integetne és megmozdulnának
a mezőknek füvei.
Mintha minden virág kibomlana és folyna az illat.
Úgy tetszik, mintha kezek nyúlnának ki
az ágak közül és csak téged tisztelnének
és csak neked bókolnának.
Úgy tetszik, mintha nyelve támadna minden porszemnek
És olyan új, sohanemhallott hangon szólni kezdenének,
hogy megáll gondolkozásomnak folyása az ámulattól és
hideg zsibbadás fut végig tagjaimban, mert
minden csak téged dicsér és minden csak neked áldoz.
Feltartózhatatlanul minden csak eléd siet,
hogy elsőnek hódoljon: csak én állok némán, mozdulatlan.
Feltartózhatatlanul minden csak ünnepet hirdet:
Csak én nem tudom ajkam szóra elhatározni:
Mert minden nyelv olyan nagyszerű
és minden igéjük olyan új.
Mert minden nyelv olyan szédületesen-szép és minden
szavak olyan vad boroszlán illat.
Mert minden nyelv annyira túlszárnyaló és annyira hatalmas,
hogy csak elveszni és beletörpülni tudok hangjuk árnyékába.
Mért indítsam tehát szólásra nyelvem?
És olyan kisértetiesen megdöbbentők, hogy
Csak szent némasággal roskadhassak le előttük és
hideg kezemmel megrészegült lelkem
mámorát takargassam.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
