Sárközi György: Az elfeledett hang
Józanság dombjai! Belétek sem akadnak zord fekete felhők.
Bölcsőm magányos szigetekre vetették, vad kecskék nyers teje táplált.
S engem baljós árnyékként kísér egy istennő bosszús átka.
S mostani sorsomra vetett valamely bűn, – de hiába csűröm kúsza elmém.
Egy eltévedt hang zsongja keresztül álmaimat, amit elfeledtem.
Sikoltva ismernék a sok egykori égi barátra.
Lelkem cimbalma újjongva felelne ezerhúrú zendüléssel.
Újjam elől, – rejtőzik előlem e titkos, elfeledett hang.
Kerestem magas csúcsokon, hol a jég bong fagyos harmóniákat.
Éjszakákon figyeltem lezuhanó világok távoli pendülését.
Rejtelmes, nem egyenes utakon, melyeknek vége soha nincsen.
Heverjetek ti a józan dombok álmosító, napos füvében,
Az őrület torz, zűrzavaros szikláira csapdos.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir