Sárközi György: Más hazába… | Nyugat 1908-1941

Sárközi György: Más hazába…

Nem jó nékem e lomha, kialvó csillagon,
Hol sápadt zápor áztatja egyre szívem tüzét,
Hol álmosarcú ködökbe fullad
Lövellni vágyó fényességem.

Megkarmol minden szél mérges vadmacskaként,
Rámüt mint durva dorong a halavány napsugár,
A levegő is kérges tenyérrel
Símítja lelkem pókszövetjét.

Nem jó nékem itt, oly hideg és oly komor
E fekete párás, mocsárba merült világ;
Bukott angyalként, szárnyat konyítva
Borusan járom pocsolyáit.

Ó, álmodom gyakran, hogy minden csak álom itt,
Hogy álom az álom és álom az ébrenlét,
S hogy igazi boldog életemre
Egy más hazában ébredek egykor.

Túl a menny kéken boruló tengerén
Várnak reám ama szebb haza remgegő partjai,
Ott fürdik hajlós aranyhabokban
Az öröm ragyogó leánya.

Pehely kezével egykor majd ő vezet
Árnyakként szállva derüs mezők fölött,
Átsüt rajtunk a fény és könnyű
Harmat füröszti homlokunkat.

Ő lesz árkangyalom, égi szerelmesem
És amíg egymás karja között mulatunk,
Büszke magasságomból letekintek
Az elhagyott sötét világra.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!