Babits Mihály: Az óriások költögetése
már érzem ébredni magamban a kábult óriásokat.
…Lelkemben lassankint elfoglalt az önzés minden erődöt
s legbensőbb szentélyére kitűzte sötét lobogóját.
közt keserűen tudott járni és keseríteni másokat,
mióta lajhár éveken át csúf hályoga hangos szememre verődött,
megnémult hangos szemem, mint dob, ha verőit s hártyakopogóját
a legfrisebb szinek ütemei is - mit érdekel engem a szín?
lombok, sugarak, görög romok, mit segít rajtam az idegen szépség?
Danaida-lányok - mit érdekel engemet ez már?
Mit érdekel engem a rím már? vidéki csöndes alkonyatok
ríme, se városi rím, gépkocsi-tülkölés ríme,
jaj, mit segít rajtam? - kis csirkéknek tengerit szóró
vagy városi villanyos hangja, mely egyre csak falja, meg ontja, meg ontja
a meleg emberi hust - már mindez az eleven nyüzsgés
lelkemből kiesett
csak prózai csikorgásokat ad - legbensőbb várában az önzés
ül, kloroformos betörő gyanánt, - mert hogy tudta volna legyőzni másként
lelkemnek óriásait,
kel ki vak szemhéjaitok nehéz gubójából az isteni Látás
fájdalmasan? Mikor veritek szét a Lomhaság szörnyeit
melyek elfekszik minden kapuimat
a bénánál, s vakabb a vaknál, ki legalább
illatáról érzi a rózsát, hűséről a lombot,
s az egész világot a láthatatlan szeretetről.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir