Sárközi György: A hullámnézőhöz
Sárközi György: A hullámnézőhöz
Ha állsz a magas parton s hozzád sóhajtva szól a sötétes hullám
És a vizek nyelvén mormol halk bucsuzót,
Fátyolos szemeid nyomon kisérik-e őt, testnélküli vándort,
Míg eltűnik ezüst mécses társai közt?
És a vizek nyelvén mormol halk bucsuzót,
Fátyolos szemeid nyomon kisérik-e őt, testnélküli vándort,
Míg eltűnik ezüst mécses társai közt?
Nézd csak, hogy sarjad ki az egyik ölén remegve a másik,
Nézd csak, hogy mulik el mind egymás kebelén;
Köztük örökkön ott szárnyal a Halál árnyékhajója,
Köztük a nász is örök s nem fogy az új ivadék.
Nézd csak, hogy mulik el mind egymás kebelén;
Köztük örökkön ott szárnyal a Halál árnyékhajója,
Köztük a nász is örök s nem fogy az új ivadék.
Képe a zord mulandóságnak, képe a mulhatatlanságnak
Lábad előtt a folyam, mely gyürüt ölt gyürübe,
S komoly játékát még akkor is űzi, nem unva, mikor mi
Már utasok leszünk ott, ama néma hajón.
Lábad előtt a folyam, mely gyürüt ölt gyürübe,
S komoly játékát még akkor is űzi, nem unva, mikor mi
Már utasok leszünk ott, ama néma hajón.
Majd sok idő multán, ha megint itt állsz, a vén vízre merengve,
És levegő-sziveden átfuj az alkonyi szél,
S a szép unokák, ugrálva a sárga homokban s mitsem érezve, gyanítva
Átfutják öledet, honnan ükapjuk eredt,
És levegő-sziveden átfuj az alkonyi szél,
S a szép unokák, ugrálva a sárga homokban s mitsem érezve, gyanítva
Átfutják öledet, honnan ükapjuk eredt,
Boldog mosollyal nézöl utánuk s minden gondolatod lesz egy hasonlat:
«Létünk, mint a folyam, el nem apad sohasem,
S ha már nem léphetsz kétszer egyazon folyóba, megláthatod, halandó,
Új hullámban az ót, új ivadékban az őst.»
«Létünk, mint a folyam, el nem apad sohasem,
S ha már nem léphetsz kétszer egyazon folyóba, megláthatod, halandó,
Új hullámban az ót, új ivadékban az őst.»
Ó, de ne nézz tovább, lázas, ragyogó szem, ne siess a jövőbe,
Nemcsak a tér, az idő távola is feketít,
Elhal a fény az idők horizontján, minden sötéten elomlik
És üresen pereg a dőlt szinházban a film.
Nemcsak a tér, az idő távola is feketít,
Elhal a fény az idők horizontján, minden sötéten elomlik
És üresen pereg a dőlt szinházban a film.
Lesz egy utolsó éjszaka, a Szerelem máglyája sikoltva kialszik
S végsőt int a Halál Angyala szárnyaival,
S hol dolga nincs többé, elhagyja, veszett hajó kapitánya, a Földet
Ő is utolsónak s más csillagra röpül.
S végsőt int a Halál Angyala szárnyaival,
S hol dolga nincs többé, elhagyja, veszett hajó kapitánya, a Földet
Ő is utolsónak s más csillagra röpül.
Ó, ne keresd akkor magadat, fajodat, - úgyis hiába bolyongnál,
Bús kert lesz a világ, eltemetett temető, -
Ám a folyó még zajdul, tűnik és bomlik az éjszinű hullám,
Példa marad, mikoron már példázni se kell.
Bús kert lesz a világ, eltemetett temető, -
Ám a folyó még zajdul, tűnik és bomlik az éjszinű hullám,
Példa marad, mikoron már példázni se kell.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
