Kovács Mária: Mindent elveszek tőled | Nyugat 1908-1941

Kovács Mária: Mindent elveszek tőled

Elveszek tőled mindent – jól vigyázz!
mindent, mi néked drága, jó.

Mi életed koszorúzza – mindent! Óh egész múltadat
anyádnak áldó, termő mosolyát –

tiszta emlékeid s szép szomorúságod sápadt bokrétáit
minden jóságod és hivő hitedet.

Eljövő napjaid, messzi álmaid szines szárnyait
tönkre szaggatom – és

sárba töröm vágyaid mese-koronáját
mely engem üdvre koronáz.

Drága leboruló alázatosságod isteni szőnyegét
ronggyá taposom, hogy pillám se rezdül.

Tépett fátyolba gyűröm szemed lombos nyarát.
A szived sebekkel borítom!

mert furiád leszek – tengere, korbácsa sóhajaidnak –
orkánja leszek világod csöndjének!

Záporos vad világégés – – – Eső
mely kioltja lelked fölgyulladt templomát!

mert rádrontok orvul! vagy bármikép. Akárhogy.
És elveszek tőled mindent –

mert az életed kell hogy vegyem, ha szeretsz
hogy el ne tiporj.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!