Nádass József: Könyörgés kedvesemért

Full text search

Nádass József: Könyörgés kedvesemért
Napok, akik elfolytok, hogy meg sem fürödhettem bennetek,
Órák, akik elsurrantok, hogy arcotokba se nézhet szemem,
Én nem bánom, ha nékem mitsem adtok.
Az én kertemben csupasz fák szoktak állni, pörkölt a gyep, s az ágyások hervadtak,
A színes gömb – homályos és törött.
Én tűröm, hogy a magányosság karoljon belém,
Hogy a szürkeség kínáljon fürdővel,
Hogy a szomorúság szobájában üljek.
De ő, de ő,
Ó napok, ti sietős vándorok
És órák, ti az országúton egymást kergető követek,
Neki, neki hozzatok mindig ajándékot.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Egyetlen nap sem, egyetlen óra sem
És a szemüket kinyitó-lezáró percek is fogjanak össze,
Mindegyik simítsa szívét, hozzon friss vizet, vidámítsa őt,
Hintsen illatot, fessen képet, zengjen kósza dalt.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Mutassátok újra, meg újra az eget, a tükröt, a színeket, a folyót, az est árnyait, gyöngyöt és sóhajt, barna-szemmel a homálybanézést, ünnepet, zenét, csillárt, bált, virágot.
De úgy-e nem, nem fogjátok elfelejteni, egyiksem, egyse közületek!
Mert, lássátok, én felvont vállakkal tudok ülni
Csupaszon mázolt rongy napok között,
Szobában, hivatalnok, vakult szavak alatt,
De ő, szegény, veszendő, oly bánat rágondolni.
Jók lesztek Kedvesemhez?

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir