Rupprecht Tibor: Csillag, hold és nap
s én virágfüzéres erkélyről nézek a néma sötétbe:
testvéreim a buja füvek halkan szövik nótáikat nekem.
s a csillagok csodálatos rendezett sorban törnek a zenit felé…
Mily jó az ős székely Csaba útjáról szóló igazság: folyton figyel rám
s a fenségesen méla ködbe tűnt világegyetem simogatja szívemet.
Úgy-e, én vagyok a gyökérből virulásba táruló ígéret láncszeme?
Szép és szent remény szárnya lendíti szívemet az égkupolához,
de én vagyok a múltak holdja is és bennem fájnak a fátyolos könnyek
s nehéz siralmaim súlyával kell, hogy sorsom márvány ölébe repüljek!
de kell, hogy acélosan győzze a lélek a halálos gyengeséget.
Íme a sötétkék kristálykupola mint izzásban megtisztult üveg
gigász-békéjével ráborul nyugtalankodó testem atomjaira
és nehéz lelkem borús sóhajait csitítja a Mestermű,
melynek józan homlokáról biztatón pattognak a szent tüzek,
s e csillagok szikrái ujjongva üdítik a földi rokont.
s én virágfüzéres erkélyről nézek a néma sötétbe:
testvéreim a buja füvek halkan szövik nótáikat nekem,
s a világ zsongó zenével történik és az éjben sincs megállás,
de ég és föld kellett: kipattantani a nagy jövő terebélyes dönthetetlen törzsét.
Íme, az előttem gyönyörben szunnyadó vak világ szerelmeskedései
s a magam által behabzsolt mámorok csorduló gyümölcse
s régmúlt szüretek bacchusi tobzódásai támogatják tomboló igazamat.
a minden örömét és a legölelőbb mozdulat valóságát…
Mindenkit az öröm hatalmas horizontjára parittyázok szavaimmal,
hogy mikor majd a véremben megindult jelen napja kibukkan,
áthatolhassak minden homályon értelmes sugarát osztva.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir