Nagy Zoltán: Erdőszéli dal nyáron
Megállj ez erdőszélen.
Tekintetem, ki úgy suhansz
Mint sarló gyenge réten,
Vesd jobbra, balra fényed élét,
Kaszáld le a virágok képét,
Ülj illatos álombokorba,
Emléküket kösd friss csokorba
A lelkem nyári rétjén.
Hej, hány szirom terem egy nyáron!
Tralla lirom lárom!
Itt árnyas erdős lanka
Sötétjén flótáz száz madár,
Rigó, kakuk, csíz, banka.
Nosza, a hálód vesd ki rájuk,
Csald lépre szökdelő danájuk,
Víg füttyüket zárd kalitkába,
Daluk fészkét rakd át a fákra
Lelkem zöld erdejébe.
Száz énekes, mind víg s hiú!
Titirití tiú!
Arany-csíkkal beszállják,
Hej régi kedvem, víg gyerek,
A szénát itt kaszálják.
Már hordják is amott az aljba,
Az illatát hát rakd kazalba,
S mint a kaszás ott az övében,
Nyulj el te is kazlad tövében
A lelkem hűs tisztásán.
Az illatágy mi lágy, mi jó!
Lalla lihé lihó!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir