Gellért Oszkár: Titkolva királyi könnyed…
a „Bob, az oroszlán” költőjének,
hatvanadik születésnapjára,
fiúi szeretettel.
És felkap a hang s repit arra, hol aléltan sáppad a hold…
Odalenn most Óbuda ébred, nyujtóznak a szennyes gyárak,
Feketéllik az emberpondró… s fölöttem a Naptaraj árad,
Csak felfele, felfele, még-még… és távolul egyre a föld,
S az a hang, az a hang széttárul s szárnyalva az égig üvölt:
Hogy kukorikú! Eh, rúgd el magadtul a földet, az embert!
Robajlani hallom alattam a hajnali villamost?
S most vissza, le vissza a földre, zuhanva le vissza most.
És Áfrika vad sivatagján most bömböl egy berber-oszlán,
És Áfrika vad sivatagján most nagy beduin-tüzek égnek.
Ha sörényes oroszlán bömböl: a fejét mindíg leszegi.
S moraját a tömör föld hordja és ez az az orgona, testvér,
Titkolva királyi könnyed, a szivedben amit kerestél:
Hogy fáj, fáj mélyen az ember, ha nem is mutatod neki…
Minden kukorékolásnál dicsőbb hang, mennyei foszlány!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir