Sárközi György: Angyalok harca
Kik sötét oduikból parazsas szemmel kifigyelnek
A zápor haragos dalaira,
Zokog fülembe, - felhő lelkemből szakad egy végtelen, féktelen eső
És zúdul testem rossz falaira,
Testem csupa sár medrét, fehér vizével öntözi, oltja
Kéktűzű, hánytorgó mocsarát,
S hiába árad a jó vize, föltartja fejét özönéből
A győzhetetlen, a bűn-Ararát.
Csapkodva harcos szárnnyal, az egyik csillag-fehéren
Fénylik, a másik pokol-feketén,
Mert nem győzött még a menny angyala és diadalzenére
Nem hangolnak még a pokol fenekén,
S zuhogó zenéje szép himnuszokkal buzdítja birokra,
Buzdítja zúgva az ég követét,
Hisz ahol te lobogsz, sötét mélyekben, mint ezer parazsas szem,
Ott soha sincsen éji sötét.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir