KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KÉT VERS • («A bús férfi panaszai.»)
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KÉT VERS •
(«A bús férfi panaszai.»)
(«A bús férfi panaszai.»)
Nem félek a haláltól, mert tudom mi.
Olyan, akár a többi földi holmi.
Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,
Csak por és por és por, az én porom.
Olyan, akár a többi földi holmi.
Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,
Csak por és por és por, az én porom.
Most már te vagy az én félelmem, élet.
Édes fiam, mivel int a szavad,
Hogy itt maradjak jó soká te véled
És a halállal szólnom nem szabad,
Csupán tusázni, foggal és körömmel
És támogatni mindig a karod.
Megkeserülten, elvásott örömmel
Őrjöngve élni, élni akarok.
Édes fiam, mivel int a szavad,
Hogy itt maradjak jó soká te véled
És a halállal szólnom nem szabad,
Csupán tusázni, foggal és körömmel
És támogatni mindig a karod.
Megkeserülten, elvásott örömmel
Őrjöngve élni, élni akarok.
Mert az árvának szomorú a sorsa.
A téli délbe, piszkos abroszán
Búsan gurul el asztalán a morzsa
És vérszegény kisarca halovány.
Vár a sarokba s felsóhajt aléltan,
Ingecskéjében nyiszlett a nyaka,
Benn a gyerekszobába régi kép van,
Törött keretben a halott apa,
Ki látta őt hajdanta, kiskorába
És nézi pusztulását hidegen,
Hogy ültetik hátrább az iskolába
És símogatja a sok idegen.
Jön egy rokon, cukrot hoz néki olykor,
Vagy egy ajándékkönyvet odatesz.
De elfelejtik. Ő kiáll a sorból
És azt se tudják később, hova lesz.
Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják
Zsíros zsiványok s nincs előtte út.
És a hétéves férfi-kisfiút
Irtózatos pribékek felakasztják.
A téli délbe, piszkos abroszán
Búsan gurul el asztalán a morzsa
És vérszegény kisarca halovány.
Vár a sarokba s felsóhajt aléltan,
Ingecskéjében nyiszlett a nyaka,
Benn a gyerekszobába régi kép van,
Törött keretben a halott apa,
Ki látta őt hajdanta, kiskorába
És nézi pusztulását hidegen,
Hogy ültetik hátrább az iskolába
És símogatja a sok idegen.
Jön egy rokon, cukrot hoz néki olykor,
Vagy egy ajándékkönyvet odatesz.
De elfelejtik. Ő kiáll a sorból
És azt se tudják később, hova lesz.
Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják
Zsíros zsiványok s nincs előtte út.
És a hétéves férfi-kisfiút
Irtózatos pribékek felakasztják.
*
Hattyú kutyám.
Ülj itt s vigyázz a házra,
Te farkasok szelíd, fehér fia.
Ős embergyűlölő, kinek a léptünk
Álmatlan, éber neuraszténia.
Ne engedd, hogy istentelen lerontsák,
Mit szívből, agyból raggatott e kéz.
Hadd álmodozzon pár évig a gazdád
A körbe, mely szűk és bezárt egész.
Kik messze vannak tőlem és igémtől,
Ne jőjjenek át soha a falon.
Ott túl ugyis az utca van, az utca,
Rokontalan szívemnek borzalom.
Állj a határnál, hűen, régi jelkép,
Igaztalan világban az igaz.
Tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,
Fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.
Te farkasok szelíd, fehér fia.
Ős embergyűlölő, kinek a léptünk
Álmatlan, éber neuraszténia.
Ne engedd, hogy istentelen lerontsák,
Mit szívből, agyból raggatott e kéz.
Hadd álmodozzon pár évig a gazdád
A körbe, mely szűk és bezárt egész.
Kik messze vannak tőlem és igémtől,
Ne jőjjenek át soha a falon.
Ott túl ugyis az utca van, az utca,
Rokontalan szívemnek borzalom.
Állj a határnál, hűen, régi jelkép,
Igaztalan világban az igaz.
Tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,
Fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.
Most jőjj ide.
Leckét adok tenéked.
Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,
Amelybe jóság és örök gyanú van.
Őrizd a csöndet mindenek felett.
Mard el veszetten, aki megzavarja
S a semmiségről fájón zakatol,
Mert én reám még hosszú-hosszú út vár
S munkás kezembe hittel jár a toll
Aztán ne haragudj a koldúsokra,
Kik bámulják, szegények, a kaput
És a holdfényben állanak soványan,
Hiszen azoknak annyi a bajuk.
Inkább figyeld talán az irodalmat
S ha erre jár nehány sunyi utas
És meghallod, hogy engemet ugatnak,
Légy szíves és reájuk te ugass.
Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,
Amelybe jóság és örök gyanú van.
Őrizd a csöndet mindenek felett.
Mard el veszetten, aki megzavarja
S a semmiségről fájón zakatol,
Mert én reám még hosszú-hosszú út vár
S munkás kezembe hittel jár a toll
Aztán ne haragudj a koldúsokra,
Kik bámulják, szegények, a kaput
És a holdfényben állanak soványan,
Hiszen azoknak annyi a bajuk.
Inkább figyeld talán az irodalmat
S ha erre jár nehány sunyi utas
És meghallod, hogy engemet ugatnak,
Légy szíves és reájuk te ugass.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
