Szép Ernő: Homlokom lassan leáldoz

Olvastam a felhőt, a tengert
Hallgattam a tavaszt, az őszt
Utaztam éven, éven átal
Álmodtam és ébredtem én

Gyászommal nem kellek halottnak
Nem kellek gazdagnak szivemmel
Szavammal nem kellek szegénynek
A síró gyermek meg nem ért

A rózsa nyíló szája néma
A szélütött fa nem ölelhet
Az őrült víz néz, rám nem ismer
A fölkelt hegy süket tetem

Vad állat nyöszörög a pusztán
Lenn tűz tolong a föld belében
Jég cirkál a világok mellett
Fenn lesnek a kém csillagok

Itt homlokom lassan leáldoz
Sírom fölött a hold vihog már
Csodálkozom, csodálkozom még
Örökkétig csodálkozom

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!