Telekes Béla: Idill | Nyugat 1908-1941

Telekes Béla: Idill

Ma este, hogy hazatértem
a mindennapi robotból,
már kertünk kis kapujában
rejtelmes csók fogadott.
Gyere gyorsan, apám, gyere, várunk"…
S már tudtam, mily titok szól
legkisebb angyalom ajkán…
S szabadulva ezernyi gondtól
karomra kaptam az édest -
óh, mindjárt vall nagyot!
S cakugyan már súgta: Holnap -
lesz születésnapod…
Gyere csak be szobádba gyorsan!
Meglásd, kik várnak ott!"

Hittem: tesvérei s anyjok. -
de mind künn vártak a kertben.
És - csók s éltessen Isten…
És mind a szobámba von:
"Gyere, csak gyere!" S ott, hol egykor
nagy, csodajövőbe merengtem,
im május elejének
virágaival díszitetten
két megfakult kis arckép
áll íróasztalomon…
Holt édesanyám, holt édesapám néz, -
úgy néz, rám fiatalon…
"Ők várnak, lásd, akik akkor"…
suttogja kis angyalom.

"Holnap lesz ötven éve,
hogy téged először öleltek!
Örülsz, ugy-e, hogy idetettem
az akkori képüket én"…
S ő s öt tesvére meg anyjok
ahogy ím becézve ölel meg,
mily érzés!… Mintha im újra
gyermek volnék, kicsi gyermek…
s még csüggnék hajdani ajkak
rég kihült csókja hevén…
s félszáz év százezer álma,
minden, sokezernyi remény
mintha csupa üdvöt igérve
még csak most szállna elém!

És élők s holtak egy-édes,
eggyé simuló ölelésén
már egy a közel s a távol,
már egy a magas s a mély…
s imént még újra gyermek,
már mintha holtan igézném
unokáim unokáinak álmát…
Bölcsőn, síron egy a mesés fény,
ragyogóbb valamennyi csillag
hunyó tüzű fényeinél…
S míg kis Malám szava cseng-zeng:
"Apám, sokáig élj!"…
már szállok a végtelen álmon,
hol minden, mindig él.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir