Sárközi György: Önéletrajz | Nyugat 1908-1941

Sárközi György: Önéletrajz

Gyönge, szép ifjúságom palástja borul vállamra ékesen,
Nehéz bársonyán nevető aranylomb
Rejti a busongó, ezüst bodzavirágot…

Ezüst virágok terhe alatt rogyok,
Ágaskodó, bokros homlokomat ércmarkolással igázza
Karbunkulusszemü koronám porig.

Ölelve öntrónusomnak legalsó lépcsőfokát
Így lettem én a füvek fejedelme
És a mély földben bujdokló csupasz giliszták közt király!

Így lettem én őrzője testvéreimnek:
Gaznak, csalánnak, hangyatojásnak, - és kit a földönfutó szederinda
Karolgat, átfonva szerelmesen.

Évek lobbannak, évek hamvadnak a vén idő örök őrtüzében,
Ékes palástom majd foszladozik,
Koronám hulltán csalogatva csendül a törő arany zenéje.

Szállok magasodva, merre a hang száll,
S kinek kegyelmes homlokán csillagok gyülnek koszorúba,
Azon az órán imádkozik értem…

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!