Telekes Béla: Az Ember Tragédiája
Telekes Béla: Az Ember Tragédiája
Nagy homlokod mögül,
Hol egykor mennyek s poklok harca viaskodott,
Száz éves homlokod mögül
Már síri féreg sem göndörül,
De árad a fény, a csillaga halott.
Óh milliók agyát beragyogod -
Magad vigaszául álmodott álmod káprázatával:
Poklokra bukó mint higgye, hogy égbe szárnyal!
Úgy vallja műved, ha por lesz is már homlokod:
Elbukhatik szent eszméjén a hős,
De szent eszméje nem vész vele, - győz!
S mind több bukónak fogsz ily vigaszt tündökölni…
De jaj, ez a fény nem szörnyűbb-e a sírnál?
Szépíteni égi sugárral mindent, ami földi,
Hogy istent így szólalhasd: Ember, küzdj és bízva bízzál!
Nem igazabb-e a menny és a pokol,
Ha így szól isten: kűzdj, bár sosem bízhatol!
Hol egykor mennyek s poklok harca viaskodott,
Száz éves homlokod mögül
Már síri féreg sem göndörül,
De árad a fény, a csillaga halott.
Óh milliók agyát beragyogod -
Magad vigaszául álmodott álmod káprázatával:
Poklokra bukó mint higgye, hogy égbe szárnyal!
Úgy vallja műved, ha por lesz is már homlokod:
Elbukhatik szent eszméjén a hős,
De szent eszméje nem vész vele, - győz!
S mind több bukónak fogsz ily vigaszt tündökölni…
De jaj, ez a fény nem szörnyűbb-e a sírnál?
Szépíteni égi sugárral mindent, ami földi,
Hogy istent így szólalhasd: Ember, küzdj és bízva bízzál!
Nem igazabb-e a menny és a pokol,
Ha így szól isten: kűzdj, bár sosem bízhatol!
Bús homlokod mögé
Nem a bízva-bízáson nyúlt-e kárhozatod?
Világot átfogó, bús homlokod mögé
A magad sorsa s minden hősödé
Ily lidércláng vigaszt óh mint lobbanthatott?
A küzdés maga nem gyújt vigaszosabb tudatot?
Hisz magad s minden hősöd untalan elbukása
Kit ösztökélhet vajon bízva-bízásra?
Évezredek óta e földi sors nem ugyanegy állapot?
Óh győztes-e vajon az eszme, ha hirdetője győz?
Csak ember gyűr le embert, gyöngét az erős!
Az eszme mindig csak bukik s legszörnyebben, ha győztesnek rivallják…
Győzelmi tor a győzők üdve, ha telt vályú, ha teli dísztál…
Csak látnád e mai kort! Ily gonoszak, ennyire balgák
Hajh, uralkodtak-e valaha már? Dehogy írnád: bízva bízzál! -
Óh ember, a tragédiád nem az, hogy elbuktat a pokol!
De: küzdeni egyre a mennyért, tudva, hogy elbukok.
Nem a bízva-bízáson nyúlt-e kárhozatod?
Világot átfogó, bús homlokod mögé
A magad sorsa s minden hősödé
Ily lidércláng vigaszt óh mint lobbanthatott?
A küzdés maga nem gyújt vigaszosabb tudatot?
Hisz magad s minden hősöd untalan elbukása
Kit ösztökélhet vajon bízva-bízásra?
Évezredek óta e földi sors nem ugyanegy állapot?
Óh győztes-e vajon az eszme, ha hirdetője győz?
Csak ember gyűr le embert, gyöngét az erős!
Az eszme mindig csak bukik s legszörnyebben, ha győztesnek rivallják…
Győzelmi tor a győzők üdve, ha telt vályú, ha teli dísztál…
Csak látnád e mai kort! Ily gonoszak, ennyire balgák
Hajh, uralkodtak-e valaha már? Dehogy írnád: bízva bízzál! -
Óh ember, a tragédiád nem az, hogy elbuktat a pokol!
De: küzdeni egyre a mennyért, tudva, hogy elbukok.
Szép, igaz homlokokat
Ne csalódás, de ily szent tudva-bukás temessen el.
Szép, igaz, mennyei tiszta homlokokat
Legszörnyűbb harcon is szegessen égnek a gondolat:
Küzdésünk egy a mindenség örök küzdelmeivel,
Akár ha győzni lehet, akár ha bukni kell.
Ne kérdezd mért jön az ember sírva e világra,
Vagy honnan a holtak arcának mosolygása!
A küzdés árján minden titkok partjára elérkezel.
Amíg élsz, ismerd meg az életet csupán,
A halál-utánt megismered majd a halál után.
S hol minden véget kezdet előz és minden kezdetet vég,
Magáért küzd-e bármi, ha száguldó üstökös, ha rabéletű fűszál?
Csak egy-egy jel minden…Titkos jelű írással telik egyre a végtelenség…
S jaj, tudhat-e maga a betű olvasni?…Bízva bízzál?
De valaki ír és tudja, mit akar, mi célra, hol…
Az ő küzdelme küzdet…Küzdened kell, bár sohasem bízhatol.
Ne csalódás, de ily szent tudva-bukás temessen el.
Szép, igaz, mennyei tiszta homlokokat
Legszörnyűbb harcon is szegessen égnek a gondolat:
Küzdésünk egy a mindenség örök küzdelmeivel,
Akár ha győzni lehet, akár ha bukni kell.
Ne kérdezd mért jön az ember sírva e világra,
Vagy honnan a holtak arcának mosolygása!
A küzdés árján minden titkok partjára elérkezel.
Amíg élsz, ismerd meg az életet csupán,
A halál-utánt megismered majd a halál után.
S hol minden véget kezdet előz és minden kezdetet vég,
Magáért küzd-e bármi, ha száguldó üstökös, ha rabéletű fűszál?
Csak egy-egy jel minden…Titkos jelű írással telik egyre a végtelenség…
S jaj, tudhat-e maga a betű olvasni?…Bízva bízzál?
De valaki ír és tudja, mit akar, mi célra, hol…
Az ő küzdelme küzdet…Küzdened kell, bár sohasem bízhatol.
Ím, óriási homlok mögött
Sok miriád fény mily kápráztatva ragyog…
Istennek roppant homloka mögött
- Átlátod-e most már a csillag-ködöt? -
Mint költő agyában eszmék, lobognak a csillagok.
S gyűjt s olt az örök vágy: tökéletest akarok!
A nagy mindenség isten szülemlő költeménye:
Egy-egy évmilliós pillanat eszmét szít eszmére…
Föld, - ember - e lázban mi a ti sorsotok?
Kis versszaké tán…Árad a gondolat, a betű…
A költő ír s töröl, az örök ihletű.
És megszületnek, elomlanak világok
S a pillanat az évmilliós ím így száll…
Hiába minden áldás, hiába minden átok,
Hiába az önáltató ige: bízva bízzál!…
Az Örökkévaló végtelen igazulást dalol…
Ember, küzdj mind igazabban, bár sosem bizhatol!
Sok miriád fény mily kápráztatva ragyog…
Istennek roppant homloka mögött
- Átlátod-e most már a csillag-ködöt? -
Mint költő agyában eszmék, lobognak a csillagok.
S gyűjt s olt az örök vágy: tökéletest akarok!
A nagy mindenség isten szülemlő költeménye:
Egy-egy évmilliós pillanat eszmét szít eszmére…
Föld, - ember - e lázban mi a ti sorsotok?
Kis versszaké tán…Árad a gondolat, a betű…
A költő ír s töröl, az örök ihletű.
És megszületnek, elomlanak világok
S a pillanat az évmilliós ím így száll…
Hiába minden áldás, hiába minden átok,
Hiába az önáltató ige: bízva bízzál!…
Az Örökkévaló végtelen igazulást dalol…
Ember, küzdj mind igazabban, bár sosem bizhatol!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
