Kovács Mária: Kincs | Nyugat 1908-1941

Kovács Mária: Kincs

Úgy gondoltam dicsérlek majdan kedvesem
lanttal, dalok dalaival.

Hogy dicsérlek majdan örömeinkből szívemen született szavakkal,
mik ajkaimról tömör muzsikában suhannak a nap felé.

Hogy üde és tiszta fohászaival a hozsannáknak, felujjonglak
én kertem, tisztaságom, lelkem tápláléka, friss kenyere.

És énekkel dicsérlek mindenek szívének ezerféle bánatába
s ojtalak ragyogásnak a télbe.

És énekkel szállok véled a fényességek ormára,
hogy gyönyörű szíveden szerte mutassam a vérem forró csöppjeit.

Imigyen akartalak dicsérni majdan kedvesem
lanttal, dalok dalaival.

De nem. Boldogságom egyre csak némán szememben ragyog
s ha akarod meghal - ha akarod él

hogy szent titok gyanánt örökre csak miénk maradjon
mind a fohász, a dal, az élet.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!