Monostori Kamilló: Csillagok példázata | Nyugat 1908-1941

Monostori Kamilló: Csillagok példázata

Szép jegyesem az Úrban,
szállj vélem most az űrben,
a tündöklő azúrban,
hol már sokszor röpültem
s magosból mélybe buktam,
de csak szépet hazudtam.

A csillagok futásán,
a nap piros kelésén,
a meteór bukásán,
az ég e magvetésén
ámulnál kedvesem,
mint gyermek, kedvesen.

Közelről bár a csillag
sokkal kevésbé csillog
s a fények, mint az illat,
messzebbre szebben illók.
Bámulnál: Csillagok
s jaj mind nem is ragyog!

Ez ember és az állat,
sok kő és semmi lélek…
Látnád s elfogna bánat,
ríkatna messze ének,
szállván a föld felől:
„Mért kezdenéd elől?”

Mért kezdené elől
kutatni bolt alól,
a mély forrás felől,
hová gyökér hajol,
a csillag titkait,
ha messziről – vakít?

Nézz vissza csak a földre,
e mostan messze boltra,
emberre, fára, rögre,
mind messze csillagokra:
Emitt és ott – tükör,
távolból – tündököl.

Lásd: az örök példázat,
ami az égről árad!
Emésszen mély alázat
és vallja egyre szájad
csillag példázatát:
Csillog – s majd sirba hág.

De kinek más az út,
mi az égen ragyog,
be boldog a hazug,
kinek örök az ott!
Meghal s szól: elmegyek,
égen csillag leszek.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!