Komáromy József: Violás ismerősöm

Hajnal, a halvány leányasszony ledobva
Éjtakaróját, lassan ébred. Dereng
Az ég, de sötét még a viz s a fáknak odva.

Hold nem tüzel, csillag nem fut felhős égen.
Harmatos virág üti fejét s mereng
A tejarcu csodán, ki titkos büszkeségem.

Sugár ismerősöm, violás lányasszony
Talpra szökken - a Nap földperemhez ért, -
Szárit, simit hüvös harmatot az arcon.

Szőke testét, mit lobbant fény határol át,
Kacéran nyujtózza… S mig szivemig ér
E kép és hogy bontja hajának sátorát:

Mozdulatával két karod kisért.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!