Bíró Lajos: A fáklya
Bíró Lajos: A fáklya
Midőn A Fáklyát kezembe vettem volna, valakitől azt az ítéletet hallottam róla, hogy elhibázott a kompozíciója. Egy csendes éjszaka azután elkezdtem olvasni a fogyatékos kompozíciójú művet, és amikor hajnaltájban elkábulva és mámorosan letettem, az első gondolatom néma, de indulatos felelet volt arra a kritikára, amelyet hallottam róla. Egy különös érzés keresett és talált magának furcsa kifejezést ebben a gondolatban, egy olyan minden ideget felborzoló, minden vércseppet felforraló, az egész testet erőszakosan és forrón átható érzés, amilyent én könyvtől még alig kaptam. Igaz, – mondtam, – igaz, hogy elhibázott a kompozíciója, igaz… igaz… de… De bömböl belőle a genie. Ennek a faragatlan bóknak azután másnap, és azóta sokszor, próbáltam simább és illendőbb formát adni, de attól, ami benne lényeges, azóta se tudtam megszabadulni. Mondhatom úgy, hogy árad belőle a genie, mondhatom úgy, hogy harsog belőle a genie, – mindig megmarad az az impresszió és az az ítélet, hogy itt egy költői munka soha nem tapasztalt, testi megrázkódtatással hat az olvasóra. Orgonazúgás, – szirénabúgás! Nem tehetek róla, bömböl belőle a genie. A kompozíciója fogyatékos, – mint a lomnici csúcsé. A forma nagy törvényei itt elveszítik az érvényességüket, mindegy, hogy a kozmosz, amely a káoszból gyúratott, nem tökéletes: az alkotó erő nagyságát és fenségét kell borzongva megcsodálni.
Egy fiatal református lelkész történetét éli meg ebben a munkában az olvasó, egy fiatal lelkészét, aki csalódik, vívódik és megaláztatik, – botorkál és utat keres. Megtalálja-e az utat? Milyen érzésekkel válik meg tőle az olvasó, miután egy páratlan művészi erő mágiája által saját testén érezte sajogni minden sebét? – Egy konzervatív író (de valóban író, – művész) annak idején haragos nyílt levélben utasította el ezt a munkát és rótta meg egyébként nagyra becsült íróját, mert az egész munka destruktív szellemű és mellesleg ócsárlása és lekicsinyítése a református magyarságnak. Azóta hosszú, hosszú, nehéz esztendők teltek el. A genie teremtő munkája makacs és szívós, idővel meghódítja azokat is, akik első érintésére megriadtak és visszahúzódtak tőle. Vajon érzi-e még ezt a munkát ócsárlásnak és lekicsinyítésnek valaki? Engem annak idején sokat foglalkoztatott és hetekig nyugtalanított A fáklya és A fáklya konzervatív kritikája, hosszú és nehéz esztendők eltelte után úgy érzem, igazam volt abban az ítéletben, amelyet éppen a kívüllevés és a távolállás tett és tesz objektívvé, A fáklya nemcsak egy genie alkotása, hanem azonkívül Kálvin magyar egyházának örökké ragyogó dicsősége. Ha semmi mást nem adna az olvasónak, csak azt a nagy megismerést, hogy fiatal papok ilyen szűzi hitet és forró szeretetet tudnak a teológiáról a paplakba vinni, már az is hódító tanúságtétel lenne. De itt más van és itt több van. Ebben a könyvben a protestantizmus ősforrása buggyan fel. Szent Pál lelke lángol a messzeségből. A kérdések kérdése adatott fel, lehetséges-e és hogyan lehetséges megszentelt élet a földön. Morális könyv-e? Semmi köze morálhoz. De mint a genienek minden alkotása, etikus. Az istenkeresés útján járunk vele. Gyökérkarmai benne vannak a földi élet mély és sötét talajában, de koronája fényben fürdik és ég felé mutat.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
