Falu Tamás: Harmatos rózsa
Falu Tamás: Harmatos rózsa
Napfény Dávidházán. A napfényben zöld búzatáblák. Ragyogó levegő, bogárzümmögés, méhdöngés és köröskörül erdő borította dombok. Itt szerelemnek kell születnie még olyan nehézkes szívben is, mint Dávid Zsolté, a Dávid-kastély uráé, aki Schopenhauert kéri mankónak, hogy azután a nagy szenvedély forróságában eldobja azt magától, s szárnyakon szálljon a boldogság hetedik egébe.
Semmi rejtély. Csupa törvényszerűség. Kis Virágnak el kell felejtenie Jenőt, a csél-csap, megbízhatatlan jogászt, aki messziről írt leveleken át táplálja az első szerelmet.
Nem Freud tanárt kapjuk. Nem a lelki kórtant. Csupa egészséges, falusi kúriáról, jó illatú polgárházról metszett ember lélegzik, álmodik, él felénk. Nem kell nagyítóüveg fölé görnyednünk, a kicsi, ami történik, olyan nagy, hogy behunyt lélekkel is látjuk. Minden érzés, minden gondolat szinte kézzel fogható. A pillanatok alatt támadt, két hét alatt a torony hegyéig lobogó szerelemnek gyújtania, égetnie kell s lángra kell lobbantani az ugrató, legénnyel cicázó, fölényeskedő leányt. Dávid Zsolt szíve olyan, mint a fényszóró. Körben is forog és visszafelé is szeret. Az ideál 13–14 éves korabeli arcképének láttára azt érzi, hogy szerelme visszaér a kis Virág bakfis koráig. Természetes, hogy az a szerelem, mely múltat is tud teremteni magának, nem veszítheti el a jövőt.
A Harmatos rózsát odafenn olvastam először a Felvidéken, a megszállás után, Jolsva közelében, ahonnan Móricz Zsigmond a feleségét hozta. Hallottam, hogy itt házuk is van. Valami kényszer felvitt a járásbíróságra s nem tudnám megmagyarázni, miért, előkerestem Móricz Zsigmondék telekkönyvi lapját, leültem fölé és néztem egy fél délelőttön át. Néztem a szürke ívet, a semmitmondó számokat, a lélektelen bejegyzéseket. És elém állt Móricz Zsigmond háza, Móricz Zsigmond minden háza, minden megírt és elképzelt építménye, Dávidháza is, mely a fantázia térképén talán nem is volt messze tőlem. Egy fél délelőttön át jártam lelkemmel ezekben a házakban, kertjeikben, embereik között és amit kaptam, sokáig hordtam magamban az árnyékos hegyek alatt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
