Lányi Viktor: Házasságtörés
Lányi Viktor: Házasságtörés
Kedves jó Móricz Zsigám!
Ezt a kis regényt én a legjobban szeretem minden írásod között. Pedig kegyetlen egy könyv, fejbevágja az embert. Hogyan is tudjak írni róla, mikor valahányszor olvasom, olyan furcsa szégyenkezés fog el, mintha valami veséig-őszinte tükörben láttam volna meg gyarló embervoltomat. Micsoda remek figurád neked ez a szerencsétlen, élhetetlen pesti beamter, ez a Boldvai! Hol szedted föl, hol láttad meg ilyen jól őt, meg az apróhirdetésen szerzett, házsártos kis feleségét, hogyan tudtad kinyomozni, olyan földrajzi és történeti pontossággal, reggeltől másnap reggelig való életüket ezeknek a kispesti lakos, művelt középosztálybeli emberkéknek? Ami ezzel a Boldvaival történik ezalatt a huszonnégy óra alatt, az olyan, mint a dákóval meglökött golyó ide-oda cikázása a tekeasztalon. Oktalannak látszik, pedig fizikai törvények mozgatják a golyót elindulásától megállapodásáig, mértanilag meghatározható szögek alatt rugaszkodik el golyótársaitól és az asztalt szegélyző mantinelltől. De ki érti a törvényt, ki győzi számításba venni a lökés erejét, a golyó anyagát, tömegét, súlyát, a súrlódási és egyéb velejárókat? Csak a tapasztalt játékos kifinomult ösztöne – s ha nem játékgolyókról, hanem emberi lelkekről van szó, a költő rálátása.
Humorosnak lehet érezni ezt a regényt, hiszen humoros úgyszólván mindegyik alakja. Elsősorban ez a félszeg, neuraszténiás Boldvai Isti, ez a tanítóból lett minisztériumi számkukac, aki az iparművészeti múzeum kőből faragott apró lovagjaival gardíroztatná a feleségét, mert folyton a házasságtörés gondolatától borsózik a háta. Aztán a végén ő maga követi el a házasságtörést, esetlenül, szinte röptében, egy elébe kerülő utcalánnyal. Humoros az a rendes, takarékos feleség, aki könyörtelenül számon kéri az ura fizetéséből hiányzó négy pengőt, de amikor az ura bűnbánóan hazavetődik a züllésből, mégis az az első gondolata, hogy most már majd inkább magára költi a pénzt, semhogy az ura elverje. Humorosak a többi alakok is, a dzsentrisedő Füredi, aki csupa úrtempóból veszett össze a feleségével és veti magát a pesti éjszaka dzsungelébe, magával ragadva gyámoltalan Isti barátját. Humoros alakok a díjnokkollégák, csupa különös kis fátummal megvert, vagy a fátum ellen apró „linkségekkel” berzenkedő, szerencsétlen flótások. De én – nem tehetek róla – mögöttük tragikus hátteret látok, a kispolgári lét irtózatos horizonttalanságát, erkölcsi támasz nélkül való tehetetlen bukdácsolást a patkánysors nyomorúságos biztonságot nyújtó lövészárkaiban.
De hiszen egész mindegy, hogy az életet humorosnak vagy tragikusnak látja-e valaki, az élet sodrán ez semmit nem változtat. Már pedig a te könyved maga az élet, annak hű és pontos képe, minden idealizáló beállítás, minden retouche nélkül. Világszemlélet? Te nem szemléled a világot, hanem – bocsáss meg – valósággal falod, a telhetetlen alkotó ösztön mohó étvágyával kebelezed be az élő és halott természet jelenségeit amelyek valósággal fiziológiai folyamatok eredményeként ütköznek ki írói epidermiszeden.
Ady azt írta a novelláskötetének címlapjára: „Így is történhetik.” Aki a „Házasságtörés” gyámoltalan Boldvaijának vergődését látja, az élet könyörtelen adottságainak szegényes latitüdjei közt, azt kell éreznie: „Csak így történhetik.” És megmondjam, hogyan hat rám a te kishivatalnokaidnak beszéde, tréfálkozása, filozofálása, veszekedése, kérkedése és hazudozása? Olyan siváran és lehangolóan, mint mikor kültelki kávéház cikóriaszagú, füstös, félhomályos zúgásában, késő őszi délután összekoppannak az egyforma biliárdgolyók.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
