Nagy Zoltán: Ha visszanézek
Nagy Zoltán: Ha visszanézek
Ha visszanézek elmult életemre
(Mert visszanéz a vándor, hogyha már
A dombtetőről völgynek indul utja
S megáll s tünődőn hajtja le fejét)
(Mert visszanéz a vándor, hogyha már
A dombtetőről völgynek indul utja
S megáll s tünődőn hajtja le fejét)
Ha visszanézek, mért e nyugtalanság,
Töprengő bú, szorongó remegés?
Ó jaj, talán valamit elfeledtem,
Sürgős dolgát egyetlen életemnek
S ki végzi most el? Otthagytam talán
Az árok partján kedves holmimat
S hogy mi is volt, már az sem jut eszembe…
Ó jaj, talán behunyt szemekkel mentem,
Mint alvajáró, májusi mezőn
Töprengő bú, szorongó remegés?
Ó jaj, talán valamit elfeledtem,
Sürgős dolgát egyetlen életemnek
S ki végzi most el? Otthagytam talán
Az árok partján kedves holmimat
S hogy mi is volt, már az sem jut eszembe…
Ó jaj, talán behunyt szemekkel mentem,
Mint alvajáró, májusi mezőn
S nem néztem meg a zsendülő vetés
Mély-zöld vizébe elmerült pipacs
Pirossát s kékjét a buzavirágnak
S fülem befogtam, mikor énekeltek
Hajlongó szűzek édes éneket
S hiába hívom most a dallamát
Nem-hallott dalnak s már kinézhetem
Szemem, nem látom többé szineit
És illatát nem szivhatom a tájnak…
Mély-zöld vizébe elmerült pipacs
Pirossát s kékjét a buzavirágnak
S fülem befogtam, mikor énekeltek
Hajlongó szűzek édes éneket
S hiába hívom most a dallamát
Nem-hallott dalnak s már kinézhetem
Szemem, nem látom többé szineit
És illatát nem szivhatom a tájnak…
Állok tünődőn (s völgynek visz az ut
S nem térhetek vissza a hegytetőre
És számkiűzött mindörökre már
Az elmult évek messzi birodalma)
Állom sötéten, mint munkás, aki
Az átaludt nap estjén ébredez,
Mint áll a vézna, bús inas-gyerek
Ki a rábizott ékszert elvesztette
S a földet nézi most és hallgatag
Töpreng, hogy mit mond majd a mesterének…
S nem térhetek vissza a hegytetőre
És számkiűzött mindörökre már
Az elmult évek messzi birodalma)
Állom sötéten, mint munkás, aki
Az átaludt nap estjén ébredez,
Mint áll a vézna, bús inas-gyerek
Ki a rábizott ékszert elvesztette
S a földet nézi most és hallgatag
Töpreng, hogy mit mond majd a mesterének…
Jaj jaj
Mit mondok majd magamnak halálom óráján
Mit mondok majd magamnak halálom óráján
Mit mondok majd magamnak halálom óráján…
Mit mondok majd magamnak halálom óráján
Mit mondok majd magamnak halálom óráján
Mit mondok majd magamnak halálom óráján…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
