Pintér Ferenc: Lefeküdt a város – A város felkel
Pintér Ferenc: Lefeküdt a város – A város felkel
A házakból kibuggyant a csönd
és csurogva ömlik az ajtók eresztékei alól
ki az utcákra, utakra, terekre.
és csurogva ömlik az ajtók eresztékei alól
ki az utcákra, utakra, terekre.
Majd:
lassan utat tör magának kifelé
a vámsorompókon túlra…
a vámsorompókon túlra…
Mit gondolnak szegény rendőreink,
tehetetlenül állva
a hömpölygő csönd-örvényekben?!
Tudják-e?
hopgy igazsága van most
a levetkezett városnak,
mely eldobta ruháit
és felvette
a testeknek
nappal kimondatlan
igazságát!
A testek visszamaradt igazsága
tehetetlenül állva
a hömpölygő csönd-örvényekben?!
Tudják-e?
hopgy igazsága van most
a levetkezett városnak,
mely eldobta ruháit
és felvette
a testeknek
nappal kimondatlan
igazságát!
A testek visszamaradt igazsága
élteti
a találkozásokat
a simogatásokat.
a simogatásokat.
Sokaknak ólmot üt szívébe ma
éjjel ez az igazság:
az elindúlt karok lendülete által.
Sokan kiszórják összerablott pénzüket
egy szivből jövő nevetésért
és sokan szedegetik a melegség
gyorsan pergő morzsáit!
Talán!? Biztosan talán: vannak még,
akik ilyenkor Istent keresnek
a mécsvilágú képek előtt…
éjjel ez az igazság:
az elindúlt karok lendülete által.
Sokan kiszórják összerablott pénzüket
egy szivből jövő nevetésért
és sokan szedegetik a melegség
gyorsan pergő morzsáit!
Talán!? Biztosan talán: vannak még,
akik ilyenkor Istent keresnek
a mécsvilágú képek előtt…
A lélek
lengeti a kitárt kapukat
és zúgó szél,
mely átrohan mindenen.
lengeti a kitárt kapukat
és zúgó szél,
mely átrohan mindenen.
De senki sincs,
aki otthont adna a léleknek
becsukná a város kapuit,
megfogná a kóborló lelket
kényszerítené az Istent:
hogy az emberekkel legyen
lakása!!
aki otthont adna a léleknek
becsukná a város kapuit,
megfogná a kóborló lelket
kényszerítené az Istent:
hogy az emberekkel legyen
lakása!!
A lélek ugyan kész,
de erőtlen mind ez a milliom-test
nem tud még élni
a saját igazságáért
virrasztani a szabadulásért.
És:
Sirva örvénylik a bolyongó Isten!
Mint forró fluidum
felizzítja a testek értelmét
elysiumi csacskasággá -
megkönnyíti a szivet
az egyszerűségek kinyilvánítása által.
de erőtlen mind ez a milliom-test
nem tud még élni
a saját igazságáért
virrasztani a szabadulásért.
És:
Sirva örvénylik a bolyongó Isten!
Mint forró fluidum
felizzítja a testek értelmét
elysiumi csacskasággá -
megkönnyíti a szivet
az egyszerűségek kinyilvánítása által.
De:
hajnalkor
visszaugatják a kutyák
a városba a csöndet,
rendőrök belekardlapozzák
a szívekbe!
Újra bevégzett értelme lesz
mindennek Mindenkiben!
Az agyakat meggyeplőzi
A KÖTELESSÉG!
hajnalkor
visszaugatják a kutyák
a városba a csöndet,
rendőrök belekardlapozzák
a szívekbe!
Újra bevégzett értelme lesz
mindennek Mindenkiben!
Az agyakat meggyeplőzi
A KÖTELESSÉG!
A külvárosi gyár
gépésze felébred.
(az álombeli narancsliget
helyébe visszacsúszott agyába
a művezető buldogg pofája!)
gépésze felébred.
(az álombeli narancsliget
helyébe visszacsúszott agyába
a művezető buldogg pofája!)
A gépész:
dühében (mert ma sem
váltotta meg őt az Isten)
5 perccel előbb bőgeti meg
a szirénákat!
Hogy pusztúljon bele megint
mindenki egy napra
a piszokba!
dühében (mert ma sem
váltotta meg őt az Isten)
5 perccel előbb bőgeti meg
a szirénákat!
Hogy pusztúljon bele megint
mindenki egy napra
a piszokba!
Az asszonyok és a
szakácsnék:
felveszik alsószoknyájukat,
bezárják csipőjüket,
betakarják mellüket,
felforralják a kávét.
A szobák végtelenségét
berendezik vacakos szögletekké,
és sóhajtozva várják az időt,
amig egymásnak gorombaságokat
mondhatnak.
szakácsnék:
felveszik alsószoknyájukat,
bezárják csipőjüket,
betakarják mellüket,
felforralják a kávét.
A szobák végtelenségét
berendezik vacakos szögletekké,
és sóhajtozva várják az időt,
amig egymásnak gorombaságokat
mondhatnak.
A férfiak és a többi szoknyátlanok:
kimossák szájukból a teremtés ízét.
felaggatják testükre
társadalmi állapotukat,
előveszik az éjjeliszekrényből
értelmi képességeiket
és kihegyezik őket
és belecsattintják a fejükbe.
kimossák szájukból a teremtés ízét.
felaggatják testükre
társadalmi állapotukat,
előveszik az éjjeliszekrényből
értelmi képességeiket
és kihegyezik őket
és belecsattintják a fejükbe.
A csönd
kemény mag lett a testeken belül
kemény mag lett a testeken belül
Mind
olyanok vagyunk mint az
összecsappintott esernyők!
olyanok vagyunk mint az
összecsappintott esernyők!
Az Isten
elinalt, nyoma sincs többé
elinalt, nyoma sincs többé
A millió test - tömeg
- mely nem tudta befogadni
az árva lelket -
viháncolva szétnyüzsög
a felébredt városban.
- mely nem tudta befogadni
az árva lelket -
viháncolva szétnyüzsög
a felébredt városban.
A szobák embereiből:
hiuzok–borzok
bakkecskék–sünök
pávák–kandurok
disznók–tyúkok
majmok–gácsérok
másznak elő.
hiuzok–borzok
bakkecskék–sünök
pávák–kandurok
disznók–tyúkok
majmok–gácsérok
másznak elő.
És minden állat megkezdi
ostoba önhittséggel
a maga mesterségét.
ostoba önhittséggel
a maga mesterségét.
De hova lesznek nappal az emberek?
de hol lehetne velük beszélni?!
de hol lehetne velük beszélni?!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
