Bányai Kornél: Hullámok lázadása
Bányai Kornél: Hullámok lázadása
Gyönyörű születés számomra a szépség, öleljetek
napillatos habok távol hullámai, lihegő víz,
hatalmas ritmus, mindent ringató - temess el!
nappal és éjjel, csók és sírhalom, mind megannyi hullám,
így ringatott idáig és meztelen a porban így vagyok:
időtlen kép a fákkal, mozgó vizekkel és az éggel!
Szemeimben Szaturnusz lángoló gyűrűi arany kígyók,
öreg játék diadalmas szédületében úszom, izmaim
gördülő vizekbe rontanak, arcomba hull a hullám
mely mindent tapintott és mindent tapint ami eljö:
forrás! eső! ember nedvei! könny! harmat! tengerek!
üdvözlégy szépség: árnyék életünk egyetlen villanása,
hullámos fény, testünk hártyáin dobolva lázadó,
felszállsz a sírból is, halott terekből ránk ömölsz!
Tavaszt indító öröm végtelen hullámokban fürödni,
újjászületni minden pillanatban tisztán és boldogan,
gyermekszájjal kacagni titkok között melyek riogva nyílnak
s arcunkba róják a kőből is beszélő isten vonásait.
Körös-körül tombolva él s mint mellem ring a víz, csupa csipke,
gyönggyé változik a csepp, ős dajka énekét, örök dalát
minthogyha anyám hallanám úgy zümmögi a hullám,
megcsuklik, újra támad s távolabb lázadva morcosan
a habbal esztergályozott hideg kavicsába markol,
s égig kacagva sorba csókolgatja a sikoltva táncoló
leányok rózsaszín hullámait!
napillatos habok távol hullámai, lihegő víz,
hatalmas ritmus, mindent ringató - temess el!
nappal és éjjel, csók és sírhalom, mind megannyi hullám,
így ringatott idáig és meztelen a porban így vagyok:
időtlen kép a fákkal, mozgó vizekkel és az éggel!
Szemeimben Szaturnusz lángoló gyűrűi arany kígyók,
öreg játék diadalmas szédületében úszom, izmaim
gördülő vizekbe rontanak, arcomba hull a hullám
mely mindent tapintott és mindent tapint ami eljö:
forrás! eső! ember nedvei! könny! harmat! tengerek!
üdvözlégy szépség: árnyék életünk egyetlen villanása,
hullámos fény, testünk hártyáin dobolva lázadó,
felszállsz a sírból is, halott terekből ránk ömölsz!
Tavaszt indító öröm végtelen hullámokban fürödni,
újjászületni minden pillanatban tisztán és boldogan,
gyermekszájjal kacagni titkok között melyek riogva nyílnak
s arcunkba róják a kőből is beszélő isten vonásait.
Körös-körül tombolva él s mint mellem ring a víz, csupa csipke,
gyönggyé változik a csepp, ős dajka énekét, örök dalát
minthogyha anyám hallanám úgy zümmögi a hullám,
megcsuklik, újra támad s távolabb lázadva morcosan
a habbal esztergályozott hideg kavicsába markol,
s égig kacagva sorba csókolgatja a sikoltva táncoló
leányok rózsaszín hullámait!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
