Lányi Sarolta: Fölébresztő álom | Nyugat 1908-1941

Lányi Sarolta: Fölébresztő álom

Táncoltam az éjjel tizenkét legénnyel,
rúgtuk a port, hajrá! forgattak, emeltek,
bokámon boszorkánycsengők csilingeltek.

Szálltam a szellővel, messze dobott kővel,
a súlyomat - volt-nincs - elnyelte az álom,
életen túl voltam s innen a halálon.

Jártam is a légben s táncoltam is: éltem.
Hogy lehet, hogyan is innen hazamenni
hol újra leszek csak: törött játék, semmi?

Muzsikát leheltem, szólván: énekeltem
s innen hazamenjek, hol a hangom halvány
porlepte, könnymarta, törött zeneszerszám?!

Lány voltam, friss voltam, - anyám! kiáltottam, -
szétomlott a hajam, anyuskám, fésülj meg! -
- s már nem én mondtam ezt, de bennem - a gyermek.

A gyermek: gyermekem. Gyermekem van nekem!
Tánc, zeneszó: volt - nincs. - Megyek felébredni,
megyek a gyerekhez. S leszek újra senki.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!