Paul Claudel: Violaine | Nyugat 1908-1941

Paul Claudel: Violaine

Fordította: Gyergyai Albert

Osvát Ernőnek

„La Jeune Fille Violaine”, a nagy Claudel legköltőibb remeke, 1900. táján készült, az ifjúkori szimbolizmus s a későbbi dogmatika természetes határán, második változataképpen annak a Violainé-regénynek, amely Claudelt, úgy látszik, sokáig és erősen foglalkoztatta s amelynek első formája mindmáig kézirat maradt, míg a harmadik, az Annonce (magyarul hol „Kinyilatkoztatás,” hol „Angyali Üdvözlet”) ugyanennek a témának középkorba átültetett s liturgiával átszőtt újraköltése. Itt, ebben a drámában, mintegy közvetlenül látjuk a Claudeli géniusz erejét és sajátosságait: káprázatos líráját, amelynek heve s merészséges hol antik karénekekre, hol még ősibb mítoszokra emlékeztet; versformáját, amelyet a lélegzet lendülete modulál, s amely olyan pompás edénye a Claudeli hol misztikus, hol népiesen naiv pátosznak; roppant hitét, amelyből eleven Ars Poeticát, új drámaelméletet fakaszt s amelynek fényében füröszt itt egy félig földi, félig égi mesét; gazdag emberábrázolását, amely a földhözragadtaktól egészen az alkotóig, a hídépítő Pierre de Craon-ig, s még tovább és még feljebb, Violaine-ig emelkedik. S mennyi szépség a két nővér egymáshoz való viszonyában! a kétféle szerelem könyörtelen szembeállításában! Violaine-nek magának fokozatos üdvözülésében! s spirituális jegyesének, az építésznek bánatában, aki mintegy a művésznek, Claudel-nak életsorsát példázza! Azonban ítéljen az olvasó. – A fordítás, bár sokáig szeretettel és híven készült, „avec patience et fidélité,” mint e dráma hősnője mondja, legfeljebb csak sejtetheti az eredeti mű nagyságát, melyet az olvasó helyenként így is megérez talán. A fordító úgy gondolja, hogy munkáját senkinek sem ajánlhatja több jogcímmel, mint annak, aki minálunk Claudel egyik leglelkesebb ismerője, – annál is inkább, mert e munka, mint megannyi mai író eredeti alkotása, az ő serkentésére, az ő segítsége mellett, s mintegy az ő közreműködésével született meg…

Gy. A.

Szereplők:

Anne Vercors

Jacques Hury

Pierre de Craon

Az anya

Violaine

Mara

és mások

I. felvonás