Sebes Árpád: A halál partján
Köröttem dögevőknek vizsla vágya
osztozkodott már inas husomon…
ekkor jöttél.
Ugy jöttél sajkán mint az élet álma.
A nagy folyam megdermedt mint a kába,
a nagy folyam morogni elfelejtett.
S mint állat ki ledobja vedlett
téli csuháját, ugy maradtam tiszta
nagy bus szent ámulásban: isten!
hát még nem volt meg minden?
Még jönnek uj csodák?
A bün, kin és hazugság
tört tönkjeit az ár a ködbe küldte,
vad villogó vágy az eget megülte…
S ím én vagyok
a vágy, a tüz, a láng, a csóva ujra,
tekintetem a végtelent befutja,
gerincem az eget kettébe furja,
ismét magam vagyok a legnagyobb!
Nincs ur fölöttem. S mig bamba angyalok
értetlen nézik őrült dölyfömet,
én alázattal eléd borulok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir