Mihály László: Mindig temetek
Sárgás fövenyben sírt hányszor kapartam –
Ma sem mívelek mást, temetek én csak:
Birkózni nincs elég erő a karban.
A markosabb gúnyolva földre verjen.
S mit értem el: nincs védőm, jóbarátom,
Sompolygó koldusok között a helyem.
A dac s szenvedni vágyom egyre jobban.
S temetek csak: szívem, lelkem elosztom
Sok-sok panaszló, bánatos dalomban.
Száz énekem: picinyke kis koporsó.
S így tart ez mindig, és megnyugszom akkor
Amikor majd elindul az utolsó.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir