Kosztolányi Dezső: Repülő ifjúság
Kosztolányi Dezső: Repülő ifjúság
Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden,
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporostornyok vidám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt,
mindent-tudó, éber, bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni,
cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú-hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és finkszes bánattal s undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjuságom,
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes, csodás
zürzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasról és ugy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépéből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik még egyszer ölelje a zuhanó búcsún haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve még egyszer ölelje az egész világot?
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporostornyok vidám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt,
mindent-tudó, éber, bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni,
cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú-hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és finkszes bánattal s undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjuságom,
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes, csodás
zürzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasról és ugy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépéből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik még egyszer ölelje a zuhanó búcsún haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve még egyszer ölelje az egész világot?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
