ERDÉLYI JÓZSEF: BÁNATOM APJA

Leszakított, nyelvére vett
holmi hitvány falevelet
s telesirta szülőtanyámat,
s gyermeki szívemet.

Estende úgy sípolt-fütyölt:
nyitta gyepes fülét a föld
s benn a bánat fekete bokra,
fekete fája nőtt.

Égre verődött s leborult
a földre. Hold, csillag, tejút, –
mécs, lámpa mint e fa, bokor fény
sugárvirága gyult.

Családtalan, kesere, vén
béreslegény volt; gyermek én. –
Bánatom apja! Fia is már
elég öreg legény.

Kísér a bánat engemet;
szakgatja-tépi szívemet;
nyelvére veszi; fujja mint egy
fájó falevelet.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!