BÁNYAI KORNÉL: A KÁMA VIZÉNÉL
súgással küldi csillagos vizét a Káma.
Lábaim nyomát keresem a fűben arcomat a vizben
s felharsan messziről s belőlem párákba tűnt
múlt életem világa.
rám hullnak s porig omló testemre tapadnak.
Emlék száll a földből szavak forrásai nyílnak s lázasan
betűzöm szépséges elmosott vonásait
egy régi boldog arcnak.
midőn halk harmatokkal lelke támadt szélnek.
Bőven megáldott viharos fényével istenem: a nap
számon tartottam a csillagokat s csókjait
fűnek s a falevélnek.
dús csöndjében Káma csillagos vize mellett.
Elrendelt út ez: örök visszatérés s mélyből kelt ígékkel
röpül magosban úszó felhőkkel Nyugatra
Szájamból a lehellet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir