TELEKES BÉLA: VÉGRENDELET
TELEKES BÉLA: VÉGRENDELET
Aki üres szobákról álmodik,
– Ősrégi babona borzongatva mondja –
Már nem lesz a sírja sokáig üres.
Én – én babonátlan is eljutottam eféle álomig:
Szívekbe nézek rég, rég, rég mint sorslátó néz hideg csillagokba…
Sokáig hittem, tárul elém majd szív, tán egy-egy ezredik, tán milliomodik,
Tán csak egyetlen egy – ha bánatos, ha víg, –
Az én ábrándjaim meghitt menedéke, hol nincs más vágy, csak amilyentől
egykor minden ember élete boldog könnyű lesz…
De még akik becsülnek, akik szeretnek, azok szíve sem ilyen otthon,
mind csupa kétség odva, mind csupa szörnyű les,
Belőle az én hitem álmait mint dúvadakat nyilazzák rendre az ő
jövőtlen, kishitű álmaik.
– Ősrégi babona borzongatva mondja –
Már nem lesz a sírja sokáig üres.
Én – én babonátlan is eljutottam eféle álomig:
Szívekbe nézek rég, rég, rég mint sorslátó néz hideg csillagokba…
Sokáig hittem, tárul elém majd szív, tán egy-egy ezredik, tán milliomodik,
Tán csak egyetlen egy – ha bánatos, ha víg, –
Az én ábrándjaim meghitt menedéke, hol nincs más vágy, csak amilyentől
egykor minden ember élete boldog könnyű lesz…
De még akik becsülnek, akik szeretnek, azok szíve sem ilyen otthon,
mind csupa kétség odva, mind csupa szörnyű les,
Belőle az én hitem álmait mint dúvadakat nyilazzák rendre az ő
jövőtlen, kishitű álmaik.
Hova, merre hát? Hiába kapok föl szárnyas táltosomra,
Nem lendül már az a szárny, törötten lóg a porba
S az egész világ, csillagsok szívű világ úgy tátong rám mint sír lidérces odva,
Már csak ügetünk paripám, örök éj felé, – csak ügess,
Majd lel menedéket a vándor, a fáradt. Egy helye biztos, – az csak
őnélküle üres.
Nem lendül már az a szárny, törötten lóg a porba
S az egész világ, csillagsok szívű világ úgy tátong rám mint sír lidérces odva,
Már csak ügetünk paripám, örök éj felé, – csak ügess,
Majd lel menedéket a vándor, a fáradt. Egy helye biztos, – az csak
őnélküle üres.
Hej, üres szívek, lidérc csillagok,
Tetemrehívó váddal nem szomorítlak.
Hisz hirdetitek, hogy utam mindsugarasabb,
Hogy én nem is ez a roskadt, roncs vándor vagyok,
Hogy igazi ős-örök valóm ott ég a szívemben, napfia csillag,
Az voltam s az leszek és jaj, szívemet én, a tűz, magam égetem el, ti
hiába óvtatok!
Hej, sok-sok szép, nagy üres szó! Elkárhoztatásomat így tagadja le bölcs
bűntudatotok
S ha most szegény paripám gazdástul majd a füvetlen fűbe harap,
De egy-egy elolthatatlan tüzű dalom tán mégis az arcotokba csap,
Óh, még tán azt is hirdetitek majd: Lám, az a csillag (az én becses igazi
énem) most már minden szennytől megtisztulva ragyog!
S a szennyre, szívem hamvára, szokásos könnyezéstek ördögűző szentelt
vizét fröcskölgetitek majd: Kín volt élete; így van, így volt s lesz,
amióta s amig dalok égő szájai nyílnak…
Világunk tűzveszedelmei így hamvadnak el, az új dalú szívek, ha vének,
ha ifjak;
Bocsássunk meg nekik, ős-örök tüzük salakja eltűnik éjjelén a sirnak
S megtisztult lángjukon… Stb… (óh azon ti megsütitek pecsenyéteket!
Óh csillagfiait csak küldözgesse ős-örök anyjuk, a nap!)
…Előre köszönöm elsirató nagylelkűségteket! Siess paripám! Nincs cél
a sírnál sugarasabb!
Tetemrehívó váddal nem szomorítlak.
Hisz hirdetitek, hogy utam mindsugarasabb,
Hogy én nem is ez a roskadt, roncs vándor vagyok,
Hogy igazi ős-örök valóm ott ég a szívemben, napfia csillag,
Az voltam s az leszek és jaj, szívemet én, a tűz, magam égetem el, ti
hiába óvtatok!
Hej, sok-sok szép, nagy üres szó! Elkárhoztatásomat így tagadja le bölcs
bűntudatotok
S ha most szegény paripám gazdástul majd a füvetlen fűbe harap,
De egy-egy elolthatatlan tüzű dalom tán mégis az arcotokba csap,
Óh, még tán azt is hirdetitek majd: Lám, az a csillag (az én becses igazi
énem) most már minden szennytől megtisztulva ragyog!
S a szennyre, szívem hamvára, szokásos könnyezéstek ördögűző szentelt
vizét fröcskölgetitek majd: Kín volt élete; így van, így volt s lesz,
amióta s amig dalok égő szájai nyílnak…
Világunk tűzveszedelmei így hamvadnak el, az új dalú szívek, ha vének,
ha ifjak;
Bocsássunk meg nekik, ős-örök tüzük salakja eltűnik éjjelén a sirnak
S megtisztult lángjukon… Stb… (óh azon ti megsütitek pecsenyéteket!
Óh csillagfiait csak küldözgesse ős-örök anyjuk, a nap!)
…Előre köszönöm elsirató nagylelkűségteket! Siess paripám! Nincs cél
a sírnál sugarasabb!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
