SÁGI MÁRTA: A LETAGADOTTSÁG VERMÉBEN
a valótlanság elferdült sarki éjszakájában
élünk egymással, halványan, alig –
tagjainkon s nyelvünkön
a kezdet dermedt kötelékei
s köröttünk, e
világon-semmin tul nyiló
uj világban
sötét az égbolt s a föld, szük,
öröksötét, fagyos és kezdeti,
mintha egy nagyon fáradt, nagyon erőtlen
buskomor Istaen teremtette volna
a Szó
közepén félbeakadván –
Kedves, Kedves – oh a Reménytelen Vágy
A mi szomoru Atyánk: hivott –
s a valóság sápadt visszájakép
összefonódva
ujból kiütköztünk
az ős Semmi irdatalan tömb jegéből –
oh Neki, aki felettünk zokog
alacsony, puszta, szegényes egében,
Neki ölelkezünk: a sivatag Nemben
két gyenge, hü vigaszos Igen, mely
egymásra felel, egymásra felel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir