BÁNYAI KORNÉL: FÖLDÖNFUTÓ
ballagok utak porában.
Ösmernek jól a lágy füvek,
erdők híves hajlékaim.
magam s a föld lehelletét.
Vállamon tüzes madár ül:
jó kedvem tart énekszóval:
köd előttem, köd utánam,
nincsen házam: sohasem volt,
nincsen hazám: régen megholt…»
ördögszekér lett belőlem,
kunyhó sem hí és veszettül
morognak rám a városok.
barmok és zsiros parasztok.
Süröghetnek: ember íz sors
számba gyűl és messze lángol.
tájakon s tán pórabbul is,
harmincévem jó útlevél,
nyomukba bátran léphetek.
s ha vén fűz karja rejteget,
bizonnyal egyik ükapám
hintette rám áldásait.
hová minden község vonúl.
Tücskös árokban gyökerek
csókolják csöndes csontjaim.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir