GELLÉRT OSZKÁR: LEVÉL MÓRICZ ZSIGMONDHOZ

«Kis Nyilas Mihályért
Küldöm ölelésem.
Ezt a magyar dicsőséget
Hova-mibe véssem?

Tűz elolvaszt ércet,
Víz mos, kő elmállik,
Fiaim szivébe véstem:
Légy jó mindhalálig.»

Levelem így kezdtem,
Kilenc éve annak.
(Fiaim már kirepülnek,
Az évek rohannak.)

Rendületlen ifjan
Egyedül ő áll itt,
Nyilas Mihály – s csengettyűzi:
Légy jó mindhalálig.

Pogány lendületben
Mártir kis keresztény.
Áll, élete virradatján.
(Az enyémnek estjén.)

Töviskoronájú
Homloka már lázad
S kitárt karja mégis-mégis
Ölelő alázat.

Gonosz felnőttekkel
Véreresztő béke – – –
Ő marad e setét század
Tiszta, nagy emléke.

S a seb, amit lelkén
A csalódás vágott,
Gyógyulatlan ég. S gyógyulni
Segít egy országot!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!