DÉRY TIBOR: SZERELEM

Érdes zörgő lombot ingat fejem fölött
lassan az esti szél s a levelek lapos
egérárnyékait halkan táncoltatja
szivemen. A magas füben fekszem s némán
várom, hogy odafenn végre az örök lomb
megnyiljék, a sötétség,

s a zörgő ágak közül fölémhajtsa holdas
homlokát a szerelem. Boldogságos arc!
hogy felragyognék zugó sugaraidtól
s az árnyékból kikelnék s áttüzesedve
mint a bárányfelhők táncolnék a szélben
a táncoló árnyak közt

kikből kiváltasz, megválthatatlan fej!
Sugaras hajadat kibontva éjszaka
rámveted örök tekinteted: ez a fény
érleli minden eljövendő órám
lassan forgó koszoruját homlokomon,
a halált is ez.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir