ALAKSZA AMBRUS: AZ EMBER, KI MAGOT VETETT...
a barázda mentén lépeget a magvető,
erős karját kinyújtja gyakran: szórva életet
s a nap még-meleg szaván búza tápászkodik,
aztán szagos esővel szoptatja a tavasz,
az ember, ki magot vetett
gyámoltalan, ha ver a jég, fekete felhő megfakad
villan és reszket,
imhol pacsirta énekel, lobbanván pipacs-tüzek,
az ember, ki magot vetett, gőgös
és arat,
síma a víz
alkonyat fülik, lila zivatar,
a molnár csak ül, néz és pipázgat,
dagaszt,
fiak éhes száját érzi mellein
és mosolyog,
szakajtja, altatja kenyerét;
nyögvén ágyán
nem hiába szült im gyermeket,
most boldog,
kenyér terül az asztalon,
mindenki szivében éhség
és áhítat,
kezébe veszi,
elméláz egy pillanatig,
azután megszegi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir