CSANÁDY GYÖRGY: ALKONY ESŐ UTÁN | Nyugat 1908-1941

CSANÁDY GYÖRGY: ALKONY ESŐ UTÁN

Alkony. Vihar után veresben égnek
Gyémántrezgőket hullató fenyők
És szénnéégett feketék az árnyak

Nap, kormos lángkovács mennydörgő üllőn
Veri az égbolt rózsaszín rézüstjét
Míg vékony lesz miként üvegharang

Elzeng a zengés. Némaság leszen
Pihenni tért az erdővágó Isten
Szekérnyomán fellélegzik a föld

Most lomb a fán immár egyet se moccan
Nehéz párákat piheg fel a völgy
Az erdők ezer jószagot lihegnek

A gomba, könnyű, finom kesztyűbőr
Napízzel érett, telt eperszemölcs
Cukros tejszínben fürdött gyöngyvirág

Most ébrednek, de odelenn a réten
Megcsüggedt napraforgók bús feje
S álomra konnyadt berki szürke fűz

Aranylilában távol hegysörények
Öreg holló, magányos, hangtalan
Lebben fészkére, mint a bölcs halál

Az esteledő hűs szamosi tájra
Tragédiák óbíbor függönye
Hull lassan a nagy színjáték után

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!