ILLYÉS GYULA: MADARAK SZÓLTAK FENN…
ILLYÉS GYULA: MADARAK SZÓLTAK FENN…
Törik a vadlibák vonala az őszi
tiszta magos égen s száll nagy karolással!
csapat csapat után, foszló ölelések
úsznak el feletted szűnő csipogással.
tiszta magos égen s száll nagy karolással!
csapat csapat után, foszló ölelések
úsznak el feletted szűnő csipogással.
Madarak szóltak fenn s te ijedten kaptad
fejedet feléjük… s ím most magad elé
bámulsz szótlanul és meg-megállasz… amíg
körötted csikorgva fordul az esztendő!
fejedet feléjük… s ím most magad elé
bámulsz szótlanul és meg-megállasz… amíg
körötted csikorgva fordul az esztendő!
Hányadszor, hányadszor, vándor! s te még mindig
tanácstalan tekintsz erre-arra… s várod
most valami lesz tán… tán ha hátratekintsz,
egy szelid titok, mint hű kar, feléd nyílik…
tanácstalan tekintsz erre-arra… s várod
most valami lesz tán… tán ha hátratekintsz,
egy szelid titok, mint hű kar, feléd nyílik…
– Tél lesz ujra, öcsém, hideg és koplalás!
Nyalja majd a válú befagyott vízét a
szomjas barom és bőg… rózsaszín orrából
hosszan csap a gőz a hűvös alkonyatba.
Nyalja majd a válú befagyott vízét a
szomjas barom és bőg… rózsaszín orrából
hosszan csap a gőz a hűvös alkonyatba.
Elfordul e táj is tőled és tovább küld.
Csörög lábad alatt majd a göröngyös út
vékony fehér jege, hogy föltűrt gallérban
megindulsz dünnyögve merre rendeltetél.
Csörög lábad alatt majd a göröngyös út
vékony fehér jege, hogy föltűrt gallérban
megindulsz dünnyögve merre rendeltetél.
Rázkódik a cserjés, rázza már magából
utolsó zajait, a végső madárdalt.
Holnap föltűnik és hegyeken, völgyeken
útaidra fekszik a szőrös fehér tél.
utolsó zajait, a végső madárdalt.
Holnap föltűnik és hegyeken, völgyeken
útaidra fekszik a szőrös fehér tél.
Dobd el virágaid s léptedet megnyújtva
födél után nézz már… alapíts családot,
erre figyelmeztet a ritka madárhang
s a távol erdőket durrogtató hideg.
födél után nézz már… alapíts családot,
erre figyelmeztet a ritka madárhang
s a távol erdőket durrogtató hideg.
Nem való vagy te már, hogy fűtetlen kamra
előtt rugdalt ujra lábaidról a hót
bosszúsan, mert lám, te nem gyűjtöttél most sem
se bort, se szalonnát, se kacagva törő
előtt rugdalt ujra lábaidról a hót
bosszúsan, mert lám, te nem gyűjtöttél most sem
se bort, se szalonnát, se kacagva törő
rőzsét, se kis hangon nevetgélő hitvest…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
