ERDÉLYI JÓZSEF: A BÁRÁNY • (Román népballada után)
ERDÉLYI JÓZSEF: A BÁRÁNY •
(Román népballada után)
(Román népballada után)
Égigérő nagy hegyekről,
a menyország kapujából,
ahol téreng a hágón át,
ereszkedik a völgységbe
három juhnyáj s három juhász.
Hajt az egyik hű kutyákkal
szép nagy nyájat, jó lovakat;
a más kettő csak árnyéka.
A két irígy csak összesúg,
összebeszél, hogy napestve
vérit veszik a jámbornak
s minden javán megosztoznak.
a menyország kapujából,
ahol téreng a hágón át,
ereszkedik a völgységbe
három juhnyáj s három juhász.
Hajt az egyik hű kutyákkal
szép nagy nyájat, jó lovakat;
a más kettő csak árnyéka.
A két irígy csak összesúg,
összebeszél, hogy napestve
vérit veszik a jámbornak
s minden javán megosztoznak.
De van ám az első nyájban
egy feketegyapjas táltos,
három napja az nem eszik,
sem nem eszik, sem nem iszik.
«Juhom, juhom, kedves juhom,
éjfekete táltos juhom,
három napja, hogy nem eszel,
sem nem eszel, sem nem iszol;
vagy a fűnek nincs jó íze,
vagy beteg vagy én bárányom.»
- Én szerelmes édes bátyám,
tereld össze a juhokat,
hajtsd el innen, de most mindjár,
oda ahol ember nem jár. -
«Uram, uram, én őrizőm,
hídd magadhoz egy kutyádat,
hidd elő a legbátrabbat,
a tehozzád leghívebbet,
jaj, mert még ma naplementkor
meg akarnak téged ölni
a muharos legelőben.»
egy feketegyapjas táltos,
három napja az nem eszik,
sem nem eszik, sem nem iszik.
«Juhom, juhom, kedves juhom,
éjfekete táltos juhom,
három napja, hogy nem eszel,
sem nem eszel, sem nem iszol;
vagy a fűnek nincs jó íze,
vagy beteg vagy én bárányom.»
- Én szerelmes édes bátyám,
tereld össze a juhokat,
hajtsd el innen, de most mindjár,
oda ahol ember nem jár. -
«Uram, uram, én őrizőm,
hídd magadhoz egy kutyádat,
hidd elő a legbátrabbat,
a tehozzád leghívebbet,
jaj, mert még ma naplementkor
meg akarnak téged ölni
a muharos legelőben.»
«Juhom, juhom, kedves juhom,
éjfekete táltos juhom,
ha csakugyan meg kell halnom
a muharos legelőben,
mondd meg az én gyilkosimnak,
temessenek ide közel,
a juhállás közelébe,
az esztena háta megé,
hogy lehessek juhaimmal,
halljam a nyáj bégetését,
meg a kutyák ugatását.
Állj meg, állj meg, mondd meg azt is,
tűzzék fölém fűzfasípom,
akin annyit búslakodtam,
a jávorfafurulyámat,
akin annyit epedeztem,
a bodzafatilinkót is,
akin annyit lelkesedtem.
Belefujnak majd a szellők
az én három furulyámba,
összegyűl a nyáj köröttem
s vérkönnyeket sír felettem.
éjfekete táltos juhom,
ha csakugyan meg kell halnom
a muharos legelőben,
mondd meg az én gyilkosimnak,
temessenek ide közel,
a juhállás közelébe,
az esztena háta megé,
hogy lehessek juhaimmal,
halljam a nyáj bégetését,
meg a kutyák ugatását.
Állj meg, állj meg, mondd meg azt is,
tűzzék fölém fűzfasípom,
akin annyit búslakodtam,
a jávorfafurulyámat,
akin annyit epedeztem,
a bodzafatilinkót is,
akin annyit lelkesedtem.
Belefujnak majd a szellők
az én három furulyámba,
összegyűl a nyáj köröttem
s vérkönnyeket sír felettem.
«Ne mondd nekik, hogy megöltek,
mondd nekik, hogy megnősültem,
elvettem egy szép királylányt,
egy világszép tündérasszonyt
s hogy az én nászéjszakámon
lehullott egy fényes csillag.
Vőfélyünk volt a dicső Nap,
Koszorúsunk a dicső Hold,
Násznépünk volt a rengeteg,
tölgyes, bükkös, fenyveserdő,
papok voltak a nagy hegyek,
énekesek a madarak,
ezer madár nászdalt mondott,
ahány csillag, fáklyát tartott.
mondd nekik, hogy megnősültem,
elvettem egy szép királylányt,
egy világszép tündérasszonyt
s hogy az én nászéjszakámon
lehullott egy fényes csillag.
Vőfélyünk volt a dicső Nap,
Koszorúsunk a dicső Hold,
Násznépünk volt a rengeteg,
tölgyes, bükkös, fenyveserdő,
papok voltak a nagy hegyek,
énekesek a madarak,
ezer madár nászdalt mondott,
ahány csillag, fáklyát tartott.
«De ha eljön édesanyám
s kérdezgeti fűtől-fától,
hová lett az ő magzata,
hol az a szép juhászlegény,
olyan karcsu a dereka,
befűzhetnék egy gyűrűbe,
két orcája, mint a téjhab,
serkedező kis bajusza
serkedező búzakalász...
s kérdezgeti fűtől-fától,
hová lett az ő magzata,
hol az a szép juhászlegény,
olyan karcsu a dereka,
befűzhetnék egy gyűrűbe,
két orcája, mint a téjhab,
serkedező kis bajusza
serkedező búzakalász...
«Neki se mondd meg a valót,
meg ne mondd, hogy meggyilkoltak,
azt se, hogy nászéjszakámon
lehullott egy fényes csillag.
Mondd neki, hogy megnősültem,
elvettem egy szép tündérlányt,
a menyország királynőjét.
Vőfélyünk volt a dicső Nap,
Koszorúsunk a dicső Hold,
Násznépünk volt a rengeteg,
tölgyes, bükkös, fenyveserdő,
papok voltak a nagy hegyek,
énekesek a madarak,
ezer madár nászdalt mondott,
ahány csillag, fáklyát tartott.»
meg ne mondd, hogy meggyilkoltak,
azt se, hogy nászéjszakámon
lehullott egy fényes csillag.
Mondd neki, hogy megnősültem,
elvettem egy szép tündérlányt,
a menyország királynőjét.
Vőfélyünk volt a dicső Nap,
Koszorúsunk a dicső Hold,
Násznépünk volt a rengeteg,
tölgyes, bükkös, fenyveserdő,
papok voltak a nagy hegyek,
énekesek a madarak,
ezer madár nászdalt mondott,
ahány csillag, fáklyát tartott.»
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
