SZILASI VILMOS: EDMUND HUSSERL
SZILASI VILMOS: EDMUND HUSSERL
A közelmultban ünnepelte az egész tudományos világ és a hálás tanítványok nagy serege Husserl 70-ik születésnapját. Filozófust ritkán ért oly szerencsés sor, hogy aránylag fiatalon, 40 éves korában elkészült egyik leglényegesebb művével, s hogy e munka majdnem pillanat alatt a világ vezető filozófusainak sorába emelte. Azóta hatása folyton nőtt; folyton tágultak munkaterületének határai; folyton emelkedtek szisztematikus szempontjai. Első jelentős munkája, a Logische Untersuchungen egyes tanulmányok gyüjteménye, melyek látszólag egész igénytelen és túlságosan speciális kérdésekkel foglalkoznak: mint a rész és egész, jel és jelentés, kategória és szemlélet viszonya. De e speciális és igénytelen dolgozatok megváltoztatták a filozófia tradicionális területét, mint egy földrengés. Ezeken a majdnem unalmasnak látszó témákon rendkívüli tehetségek fantáziája jött termékeny izgalomba, kik közül elég Schelert és Heideggert említenem. Ma már áttekinthetetlen a tudományos munkák sora, mely gondolataitól kapta az első lökéseket. Husserl hatása a filozófiára s a filozófiával kapcsolatos tudományokra nagyobb, mint a klasszikus német filozófia óta bárkié. E rendkívüli hatás titka a kérdezési mód genialitása. Husserl a látszólag rég megoldott és a megoldottságban megmerevedett témákból a kérdések egész raját varázsolta elő. Nagy kérdezőként mint Sokrates, problematikussá tett mindent, ami eddig magától érthetőnek látszott. Kérdező démona ma, a 70 év határán túl se jutott nyugovóra. Most kezdte megjelentetni folytatását főművének, melynek címe Ideen zur Phänomenologie und phänomenologische Philosophie (megjelent 1913). Életműve tehát távol áll a bevégzettségtől s ez az egyik nehézsége annak, hogy róla mint egészről referáljak. A másik nehézség, hogy filozófiája semmiben sem hasonlít a tradicionális filozófiához, s nem osztható be diszciplinákra. Ambicióiban sokkal egyetemesebb, mint a terület, melyet az egyes diszciplinák lefoglalnak. Ambiciója a filozófia alapjainak megépítése, oly pozitívitással s oly evidenciával, mely példája kell, hogy legyen a tudományok sokat bámult pozitívitásának és evidenciájának. Mai napság kedvenc mulatság filozófusokat különböző ú. n. irányok skatulyáiba elosztani. Ilyen iránynak, egynek a többi között, tetszik sokak előtt a phänomológia is. De amely filózófia megengedi, hogy mint irány ábrázoltassék, nem értette meg önmaga feladatát. A phänomenológia, melynek Husserl megalapítója, s mely nevével minden időkre össze van kapcsolva, - összeférhetetlen. Összeférhetetlensége legnagyobb ereje. Ezért meg sem kísérlem, beállítani a különböző szellemi áramlatok közé, - vagy tartalmát oly módon ábrázolni, hogy vonatkozásban tradicionális tételekkel és kérdésekkel igyekezzem megállapítani, milyen új fogalmazásokat adott Husserl e tételeknek s mily feleleteket a régi ki nem elégítő feleletek helyett. Ilyen ábrázolás gyökerében meghamisítaná a phänomenológia értelmét és feladatát és éppen azt hallgatná el, ami legnagyobb jelentősége: a friss és eleven «elölrőlkezdést»; elfeledve minden tradiciót, minden szóballasztját sok százéves spekulációnak, a filozófia szemünk előtt újra megszületik azokból a kérdésekből, melyek kikerülhetetlenül tólulnak fel. A phänomenológia nem keresett ősöket, nem keresett analógiákat, nem akart örökösödés jogán semilyen kész vagyonba beleülni. S mégis, önkéntelenül, éppen mert az emberi élet, emberi tudomány, emberi magatartás természetes témái keltették fel sokratesi kíváncsiságát és önzéstelen kérdezési elevenségét, egyszerre ott találta magát a filozófia örökre utolérhetetlen teljességénél, Aristotelesnél és Platónál s megtalálta értelmét a filozófia egész történetének. A kezdet öröme a legnagyobb, mert egyben előreveti horizontját a lehetséges egésznek. Minden emberi munka legnagyobb veszedelme ugyanaz, mint a világteremtés eredendő nagy átka. Isten megteremtette az első hetet, de elmulasztotta megindítani az első hétköznapot. Azóta minden szellemi alkotás, sőt minden tudomány mindig újra az első teremtő hét extázisában él, s az első hétköznap, mely tevékenységünk megbékélt és természetes kezdete volna, még mindig nem jött el. A phänomenológia ambiciója a teremtés izgalmát megszüntetni, a filozófiát megkímélni az újjászületés és mindennapi új csoda lázaitól, rendszeresíteni a termékeny hétköznapokat, hogy otthonosan érezzük magunkat ebben az életben, melyben benne vagyunk. A hétköznapok természetes otthonosságát igyekezett Husserl megteremteni. De az otthonosság feltétele az ember számára az abszolút beláthatóság, belátottsága és megértése életünknek és tényei összefüggésének. Ehhez először is ismernünk kell e tényeket, exakt és határozott leírásai fölött kell rendelkeznünk. Mily nagy erőfeszítés kell azonban ahhoz, hogy az emberi élet magát megértse, gondolkozását, beszédjét, vágyait, kívánságait, s mily sok az, amit meg kell értenie. S ha mind a sokat megértette, még mindig csak egyes tényeket értett meg, nem az Egészet, az élet és az emberi magatartás egész voltát. Jobban ismerjük a csillagokat, mint saját magunkat. Pedig az emberi tudomány csak egy formája, ha a legexponáltabb formája is életünknek. A filozófia elveszti feladatát, ha a tudományok kiegészítője akar lenni, ha helyét valahol a tudományok hézagaiban keresi. A tudományok alapvetése sem lehet közvetlen feladata, mert ily tudományos alapvetés terméketlen, - csak a tudományok pillanatnyi állapotával számolhat, s a tudomány holnapi állapota már túlhaladottá teheti. A tudomány az ember történeti életéhez tartozik s közvetlen kifejezése annak, hogy mily irányban, mily szempontok szerint tájékozódik helyzete és sorsa felől. A filozófia az élet közvetlen kérdezési módja önmagával szemben s így megállítja a történetet. Ép ezért semilyen filozófiát s így Husserl filozófiai gondolatait sem lehet tételekben közölni. Csak egyet lehet: belevetni magunkat a kérdések sodrába s filozófálni a kérdések sodrának irányában. Egy ily kérdést felvetni tudni, az már annyit jelent: a filozófiában lenni s ragadtatni a mozgás sodrában, mellyel a kérdés az élet természetes összefüggéseinek dinamikáját követi. Három alapvető kérdés filozófiai kérdezésével tudjuk jelezni Husserl tudományos munkájának irányát és eredményeit. 1. Mily módon szólaltathatók meg a filozófia autonóm kérdései; 2. mi teszi e kérdések természetes összefüggését egy egészben, - azaz mily módon adódik a filozófia mint az emberi élet egyetemes magatartása s mennyiben előzi meg e magatartásban szóhoz jutó kérdéstendencia minden más kérdés lehetőségét, mely az emberi életben mint tudomány jut autónom egészhez; 3. milyen összefüggésben állanak egymással filozófia és a tudományok. E három kérdés együtt a filozófia aprioritásának és trancendenciájának problémáját tartalmazza, problémáját annak a helyzetnek, melyet Aristoteles a Metaphysicának mint próté sophiának («első» bölcseségnek) karakterizálásával jelzett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
