MARCONNAY TIBOR: ELEGIA PARISIANA
MARCONNAY TIBOR: ELEGIA PARISIANA
Ó csak a gyermek lehet boldog,
csak a szüz kezdet, a legelső pillanat.
Egyre inkább nyitja szemét aki felnő
s fáradtan hunyja le, mert nem lát már csudát.
Lám ez a roppant város is hasztalan kápráztatott,
hiába vágytam égőn, hiába szaladtam utánna:
elértem célomat s keserün eleresztem.
Csupa szépség, csupa nagyság illata. S mit ér?
Ó csudák városa. Tán ha kevésbé
volnál csudálatos, megőrizném hitem.
De te a legtöbb vagy, utolsó állomás.
Itt érzem, nincs tovább s Párizs sem üdvözit.
Itt érzem minden lét legfőbb szomoruságát,
mert jaj, csak a felület változik, a mélység egyszerü
s unalmas minden palota, ha tudom,
itt is megszakad a szegény s elernyed a gazdag,
koplal s rabol az ifju s eszét veszti a vén.
Ó szörnyüség! Egyforma sors! kifosztott
világ, halál lehellete, halott hit!
semmi sem hozza vissza leáldozott napod.
csak a szüz kezdet, a legelső pillanat.
Egyre inkább nyitja szemét aki felnő
s fáradtan hunyja le, mert nem lát már csudát.
Lám ez a roppant város is hasztalan kápráztatott,
hiába vágytam égőn, hiába szaladtam utánna:
elértem célomat s keserün eleresztem.
Csupa szépség, csupa nagyság illata. S mit ér?
Ó csudák városa. Tán ha kevésbé
volnál csudálatos, megőrizném hitem.
De te a legtöbb vagy, utolsó állomás.
Itt érzem, nincs tovább s Párizs sem üdvözit.
Itt érzem minden lét legfőbb szomoruságát,
mert jaj, csak a felület változik, a mélység egyszerü
s unalmas minden palota, ha tudom,
itt is megszakad a szegény s elernyed a gazdag,
koplal s rabol az ifju s eszét veszti a vén.
Ó szörnyüség! Egyforma sors! kifosztott
világ, halál lehellete, halott hit!
semmi sem hozza vissza leáldozott napod.
(Párizs)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
