Illyés Gyula: Oly időben éltem…
Illyés Gyula: Oly időben éltem…
Oly időben éltem, mikor halványodtak a királyok,
Hátráltak, hátráltak s hirtelen porrá estek;
A lármás hegyhatárról ingatag füst kóválygott,
Ott vesztek sorra mind, nem sajnáltam őket.
Hátráltak, hátráltak s hirtelen porrá estek;
A lármás hegyhatárról ingatag füst kóválygott,
Ott vesztek sorra mind, nem sajnáltam őket.
Kezem hátul kulcsolva botomra nehezedtem.
Felettem évek úsztak mint fellegek oly gyorsan.
Estékre emlékszem, amikor várakoztam s mikor körülöttem
A táj horpadni látszott mint tenger gyors fuvalomban.
Felettem évek úsztak mint fellegek oly gyorsan.
Estékre emlékszem, amikor várakoztam s mikor körülöttem
A táj horpadni látszott mint tenger gyors fuvalomban.
A táj, a városok, a zsarnokok szobrai,
Oly esendő volt mindez s szétnyúló mint ostoba álom!
Csak vártam utálkozva, mikor fognak már arcra omlani,
Porfelhőt és bűzt vetve, végig a láthatáron.
Oly esendő volt mindez s szétnyúló mint ostoba álom!
Csak vártam utálkozva, mikor fognak már arcra omlani,
Porfelhőt és bűzt vetve, végig a láthatáron.
Fejem leszegtem s álltam, vagy felnéztem vérvörösen.
Előttem vetés habzott s mosta dühödten lábam.
Mint tőr szúrásai… hosszúkat lélekzettem.
Csak bokáig álltam ebben a világban.
Előttem vetés habzott s mosta dühödten lábam.
Mint tőr szúrásai… hosszúkat lélekzettem.
Csak bokáig álltam ebben a világban.
Közöny és szomorúság… Egy ifjú lány állt mellettem,
Alakja lágyan ingott ide-oda a szélben.
Fejét vállamra tette, sóhajtott, elaludt kimerülten.
Ez minden, minden, minden, amire még emlékszem.
Alakja lágyan ingott ide-oda a szélben.
Fejét vállamra tette, sóhajtott, elaludt kimerülten.
Ez minden, minden, minden, amire még emlékszem.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
