Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon
ha megtér a hosszu útról,
mikor elmegy, mikor megjön,
sír a paraszt kint a földön.
vigan ugrál, parolázik,
serleget lódít a falra,
a paraszt jajdul föl arra.
ha halálról gondolkodik,
térdre zöttyen, úgy bókolgat,
klastromot rak a papoknak,
ha lány után kukurikul
s kezesíti kösöntyükkel,
fizetni a parasztnak kell.
ha beteg, ha szaporodik,
nyaka közé a parasztnak
ujra új adót akasztnak.
léptem én világos dombra,
szertenéztem hogy ott álltam,
a világban csak ezt láttam.
nyögi terhét már a paraszt,
alig ér tizenkét tavaszt,
érzi ustorát a paraszt.
lovat ugrat, agarászik,
akár fekszik, akár sétál,
a parasztnak csak kárt csinál.
világosodik a világ,
kakas, kakas már repüljél,
kastély tornyán énekeljél.
a parasztnak csak új kin van,
mig csak a föld hátán lépdel,
rajtunk jár sok háznépével.
kántorok kiénekelik,
ülik kilenc napos torát,
megnyögi azt is a jobbágy.
lopó, csaló, rabló, hamis,
ha fejére malaszt száll is,
a paraszt fizeti azt is.
Dögölj, rúgtak a parasztba,
korbács pattant, a torokba
rekedt a szó fojtogatva.
Elég is ennyi testvérek,
balta, csép, már hadarólap
magyarázza igazunkat.
farkasféreg valamennyi,
testvéreim, – hajlokát is,
szélbe szórjuk a porát is!
Segélj, Krisztus, minket!
néz a futó égre, majd a zajló földre.
S homlokán a harag rőt koszorújával
s szinte tántorogva nehéz igazával
indul Temesvárra süllyedni jeltelen’
szörnyü mocsaradba magyar történelem!
S mint egy barát írta harcairól irván:
nyomában ott tolong százhúszezer sátán.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir