Erdélyi József: Egy sápadt nő egy kis szobában… | Nyugat 1908-1941

Erdélyi József: Egy sápadt nő egy kis szobában…

Nem volt riadalom a pusztán
amikor megszülettem én
váratlanul, hivatlanul tán
halottak estelén.

Novemberben, halottak napján,
gyertyagyujtáskor, amidőn
a puszta népe künn könnyezett
a dombos temetőn.

Harangszókor, mikor a szomszéd
falvak magas sirkertjei
hirtelen testvér őrtüzekként
elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor
szédült boldog kínra anyánk.
Elképzelem a téli tájat
és azt az éjszakát.

Egy sápadt nő egy kis szobában
s körül a komor hegytetők
ormán villogó koronákként
lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,
gyertyás, kisértő ünnepély
és lent egy váratlan sikoltás
a párás völgy ölén.

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó
és lentről a völgy mint meleg
tenyér fölnyujt vigaszul egy kis
sikongó életet.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!