HACSÓ ERZSÉBET: NEM TUDOD MÉG
s néztem, hogy ők is várnak,
de az ő szárazságukat
itatja már a rózsás köd oszló harmata
és tikkadt szájuk meleg rüggyel telik.
S a lázas éjszakák fájdalma
nem kérdezi honnét jön, kitől.
A szél zizeg,
a fakadás hullámzik rajta.
S én köztük állok.
A szívem úgy ver, fel akarok kiáltani,
de torkomban hamuvá pernyed a szó.
És sohasem tudhatod meg,
hogy melletted álló fa akartam lenni,
kérdésnélküli tárt vágyakkal
sebzett, boldog szájjal.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir