GELLÉRT OSZKÁR: SZÍV A FATÖRZSÖN | Nyugat 1908-1941

GELLÉRT OSZKÁR: SZÍV A FATÖRZSÖN

Mint mikor egy csillogó,
Éles kicsi zsebkés
A fatörzsön kapirgál
S játékos szivet vés

S a szív közepébe
Búcsukeresztet,
Hogy gyökered s lombod
A kéjtől belereszket,

A kéjtől s a kíntól,
Hogy egy ifju meleg kéz
Utólszor érint:
Mert nincs menekvés –

Vágynád, hogy a rajz majd
Jövőre kimélyül:
S koronád tetején már
Vigasztalan éj ül

S a hajnalodó ég
Első sugarára
Jön a fűrész s átszel
S egy gyalú simára

Gyalúl… faital kéz
Melegére szomjas
Szegény fám, búcsúzz,
Holnapra leomlasz!

Leomlasz és csonkodon
Pár kölyök-hajtás
Őrzi csak emléked
S pár könnyü sohajtás:

A szellő panasza,
Mert egy tavaszi este
Koronád a magasban
Hiába kereste –

Egy csillag könnye,
Mert kacér ragyogását
Csak gyökereid érzik
S a vak éjbe ássák –

S egy felhő mosolya
A holdat takarván,
Míg árnya elcsücsül
Tűnt lombok avarján…

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!