Móricz Zsigmond: A világ legszebb vására
Móricz Zsigmond: A világ legszebb vására
A budapesti Nemzetközi Vásárt, gondolom, a világ legszebb vásárának lehet tekinteni. Mindenütt a város végén tartják a vásárt, fátlan, rideg helyen, hogy a tömeg, ember, állat és portéka egy pár napra összehordva meg ne bontsa a község életét. Por, piszok és bűz terem a vásáron és a helybeli polgárság gondoskodik róla, hogy életük rendjét a vásár el ne piszkítsa. Egyszer Perugiában láttam meglepetve, hogy a kirakodóvásár a város közepén volt, s nagyon szép volt, Garibaldi szobra alatt s régi műemlékek között az élet eleven forgataga, a félbevágott s egészben megsütött disznók, amelyekből úgy vágtak le egy falatot, ahogy a vevő megkívánta s a sok szeméttel telerakott vásári bódé, ahol népművészet szintén nincs, hanem ott is cseh porcellán, vagy más mai olcsó gyári termék. De ott is a város végén volt persze az állatvásár, rideg, sivár, korláttal bekerített területen, mint Karcag végén. Csak a római bikákat bámultam rendkívüli csodálkozással. Olyan marhafejek voltak, mint a Forum szobrain, zömök nagy fejek, kurtaszarvú barmok. A római művészet pontosan építette ki ezeknek az őseiből a tulok-típust s az a különös, hogy ezen a tájon ma is megvannak ugyanazok a fajták, ahogy Ostia homokján a régi római bronzok típusait láttam egész elandalodó meghatottsággal. Nagyon szívós az élet, mennyire ragaszkodik a formákhoz az ivadékokon át. Két évezred semmi. Évmilliók, vagy évmilliárdok terméke az ember is.
A budapesti vásár azért legszebb vásár, mert szokatlanul a város legszebb kertjében van. Szinte félek leírni, hogy minden évben félek, hogy egyszer csak valami hivatalos közegnek eszébe jut, hogy a vásár nem való a Városligetbe. Csak őrizzék meg itt. Most már sok éve itt tartják s ime a kertnek semmi baja nincs belőle. A fák, a virágköröndök még addig nem sínylették meg a vásárt. Persze a vásár mostani rendezősége csupa idealistákból áll, akik úgy féltik a természet szép életét, hogy egyetlen faágat fel nem áldoznak a sátorépítés különben vandál percnyi szükségletének. Ahogy a vásár elmegy, a liget szinte megszépülve marad a helyén.
Ez egy olyan specialitása Budapestnek, hogy ezért magáért idegenforgalomnak kellene megszületnie. Csábítani lehetne a világ utazóit, hogy jöjjenek megnézni a budapesti vásárt, mert ehhez hasonlót sehol sem találnak.
Hatvanezer ember egy-egy napon kint a vásárban.
Az idén különösen jól sikerült a vásár. Mondják, a koronázás óta nem volt olyan idegenforgalom Budapesten, mint ezen a vásáron. Ez annál meglepőbb volt, mert a Tavaszi Mezőgazdasági Vásár nem sikerült. Nagy lehangoltság s letörés volt a tavaszi vásáron. A mezőgazdaság mintha utolsó erejét akarta volna megmutatni, gyönyörű állatanyagának legszebb példányait hordta fel s alig volt eladás. A végén a hódmezővásárhelyi kisgazdák csodálatos bikáikat kénytelenek voltak eladni a vágóhidon napi áron, úgy hogy az ezer pengős állatért száz-kétszáz pengős árakat kaptak. A gyáripar nem ment ki a vásárukra, mintha gazdasági gépekre már nem is volna szükség ebben az országban. Kedvetlenség és csüggedtség volt áprilisban a vásáron s májusban élet, forgalom, gazdag siker és vidám öröm.
Valószínű, hogy a rendezés az egyik főtényezője a vásárok sikerének. A Nemzetközi Vásár elérte azt, hogy a főváros közönségének évről-évre nagyobb öröme telik a vásárra való kirándulásban. Közelebb is van s a Városliget és szépsége ekkor van legszebb pompájában. De ez a hatás messze földre terjed s a tavalyi nehéz vásár után azt hitte mindenki, hogy az idén, a mai még súlyosabb gazdasági helyzetben csőd fog következni. S ime a vásárnak külső és belső sikere volt. Először is meglepő volt, hogy most már a vidék is jobban bekapcsolódott. A vidék kisipara úgy látszik örömmel vett részt. És sikerült eladniok. Mikor kimentem a vásárra, a portán már ujságolták, hogy egy vidéki kovácsmester harmincezer pengő ára üzletet csinált. Ez jellemzi legjobban a vásárt, ha ilyen hírek röpködnek a levegőben. «A szegedi papucsosok már nem is várták be a vásár végét, mert féltek, hogy még több megrendelést kapnak.» A szegedi emberre örök érvényű marad a Mikszáth aranyos ötlete, hogy mikor a bicskacsináló mesterre ráijeszt az amerikai, hogy egy vagon bicskát rendel nála, a majszter kiszalad a szőlőbe a bolond amerikánus elől. Hol van a világon egy vagon bicska? Két tucatot, vagy akár tíz tucatot is vállal, de egy vagont... A magyar élet még mindig az idill határai közt folyik.
Érdekes volt, hogy a könyveladás egyre nagyobb sikerrel folyik a vásáron. Az emberek könyvet visznek haza a vásárról. Persze inkább csak olcsó könyveket, de mégis könyvet. Nagyon érdekes nézni az embereket, hogy a könyvet veszik. A magyar ember szereti a könyvet, annyira, hogy fél megállani a könyves sátor előtt. Fél, hogy televásárolja magát, pedig nincs pénze. Lüktető ritmussal folyik a könyvvásár. Néha megáll félórára, hogy egy lélek se lép oda a sátrak elé. Egyszer csak valaki megáll, belemerül a válogatásba, akkor odatódulnak az emberek s félóráig nem győznek kiszolgálni az eladók. Akkor, mintha a tömeg ijedtsége újra feltámadna, hirtelen vége van a vásárlókedvnek s megint hosszú ideig egy lélek sem néz a könyv felé.
Az idén csak egyszer tudtam kimenni a vásárra betegségem miatt. Lábammal van bajom, de azért felkeltem s kimentem jó botomra támaszkodva. Nagyon szeretem a tömeget s az életet. És nem az álmok embere vagyok, hanem az életé. Az én álmom az élet. Engem csak az élet, az esemény, a valóság inspirál.
Néztem a szép fák alatt a roppant nyüzsgő tömeget a gyönyörű napsütésben és azon ábrándoztam, hogy mit lehet még evvel az országgal s evvel a néppel csinálni, ha egyszer úgy szervezik meg, mint ahogy ezt a vásárt szervezték meg a rendezői.
A Pen Clubnak véletlenül éppen a vásár ideje alatt kezdődött a kongresszusa. S a világ idecsődült íróit senki sem vitte ki a vásárra. Hogy magától valaki ki ne tévedhessen, egyik nap elvitték őket a lóversenyre, másnap meg a Balatonra. Balatonföldvárra vitték őket és Balatonfüredre. Kenesén pl. meg sem állottak velük, mert Kenesén mégis van valami modern fürdőkultúra. Nem akarták megmutatni a világirodalomnak, hogy van Magyarországon az életnek valami üteme. A sivatagi szépségekkel, a természeti varázzsal akarták őket elszédíteni, a miniszterelnöki palota erkélyével, amely valóban a világ legszebb képei közé tartozik ilyen szép nyári éjszakán, de az életünk pezsdülő, életet teremtő s életet követő képeivel nem.
Az egész magyar gondolkozásnak jellemző tünete ez. Hiányzik belőle az okosság, a célratörés. Mintha csak ideiglenes birtokolói volnánk ennek a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak. Csak a keretre vagyunk büszkék; aminek itt lennie kell, aminek születnie kell, azt nem szolgálja a vezető elmék gondolkodása.
Annál szebb és jobb, hogy az éltet mégis produkál valamit. Számomra a Nemzetközi Vásár valósággal szimboluma a jövendő magyar életnek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
